- Legyél most is olyan bátor mint legutóbb...- súgtam Bill fülébe levegő után kapkodva. Bill felnyitotta a szemét és szégyellősen elmosolyodott. Még jobban magamhoz húztam és még erősebben kezdtem el ölelni, annyira, hogy már féltem, fájdalmat okozok neki. De csak mosolygott, ahogy egy tizenöt éves fiúnak kell. Én viszont be voltam indulva. Férfiasságom kőkemény volt, a torkom kiszáradt, a gyomrom, mellkasom táján tompa fájdalom keringett. Semmi kétség, ez az izgalom...Már ismertem...és hála Billnek egyre kegyetlenebbül mardosóbb, minden érintés után még többet követelt. Mint valami kábítószer...
- Mi van ? - kérdeztem suttogva, mert Bill úgy nézett, mintha most látott volna először életében. Nem felelt. Titokzatos mosoly volt az arcán és legszívesebben megrángattam volna, hogy mondjon már valamit, mert idegölő a várakozás.
- Mi a franc, élvezed, hogy felizgatsz és látsz szenvedni ? - bukott ki belőlem az ingerült kérdés. Már percek teltek el, hogy egymást nézve álltunk a konyhában Billel. Én csókolni akartam, sőt többet is, de hogy ő mit is érzett, nem tudtam leolvasni az arcáról. Idegesen húzódtam el tőle és tettem hátra pár lépést.
- Mond meg, ha nem akarod...- morogtam és remegett mindenem a viszonzatlan érintésektől. Az izgalmat kezdte átvenni a keserű düh. Fejcsóválva fordítottam hátat testvéremnek, a polcon sorakozó fűszereket tanulmányoztam és idegességemben a piercing karikámmal játszottam a számban.
- Úgy utállak ilyenkor...- dühöngtem és csak hallgattam a csendet, közben meg azon gondolkodtam, vajon milyen képet vág épp Bill. Meg akartam bántani, mert ő is bántott azzal, hogy húzta az időt, na meg az agyamat. Bill váratlanul mögém lépett és ujjai végig siklottak az egyik karomon.
- Gyere...
Engedelmesen csengett a hangja. Lassan és kérdőn néztem rá, de ő már akkor elindult az emeletre. Úgy éreztem, hogy ha ezer évig élek, akkor sem tudom megfejteni, mi zajlik a fejében. De ez mindegy is volt akkor, villám gyorsan mentem utána. A lépteim hangosan dobogtak minden egyes lépcsőnél. Kilelt a hideg, a szívem pedig ismét ki akart ugrani a torkomon. Beléptem a szobába, ahol a délutáni napfény nélküli szürkeség fogadott. Bezártam az ajtót és az ajtó félfának dőlve körbe pillantottam a helyiségben. Hűvös levegő csapott meg, mintha az ablak résnyire nyitva lett volna. Oda akartam lépni, hogy megnézzem, de tekintetem ekkor ikremre szegeződött. Az ágya mellett állt, kicsit talán tétován. Hagytam az ablakot a francba és inkább Billhez mentem. Végignéztem rajta és valami fájni kezdett belül, ugyanakkor egyre nagyobb hullámokban borított el az izgalom iránta. Őrületesen jól nézett ki. Csak ezt tudtam megállapítani, mert az agyam nem fogott rendesen. Nem szóltam semmit, csak megcsókoltam, úgy mint az előbb. Olyan szenvedélyesen és olyan erőteljesen. Lelkesen viszonozta. Szédülés fogott el, így mikor szétváltak az ajkaink, leültem az ágy szélére. Bill is mellém ült.
- Nem utállak, ugye tudod ? Azt csak úgy mondtam...- szólaltam meg.
- Tudom. - vont vállat Bill a padlót nézve.
- Én nem tudnálak utálni. - tettem még hozzá és már bántam, hogy olyan bunkó voltam. Közel húzódtam hozzá és megsimítottam az arcát, majd a nyakát, aztán váratlan mozdulattal a pulóvere cipzárjához nyúltam.
- Tom...- suttogott megilletődve.
- Csak szeretnélek ruha nélkül ölelni. - mondtam elcsukló hangon.
- De hát...
- Ne félj...- vágtam aggódó szavaiba.
Bill nem szólt, pirossággal az arcán nézte, ahogy lehúztam a cipzárt, aztán szó nélkül hagyta, hogy kibújtassam a pulóverből. Amikor kezem végig futott a pólója szegélyén, megfogta a csuklómat. Csodálkozva bámultam rá. A mellkasa gyorsan emelkedett és süllyedt és ha lehet, még vörösebb volt az arca, mint az imént.
- Hagyd ! - kérte. Azt hittem meggondolta magát, de csak arrébb tolta a kezemet és a pólóját ő maga vette le, ahogy a többi ruha darabját is. Talán jobb is volt így, nem tudom, de nem akartam az időt húzni, így én is ledobáltam magamról mindent, jó nagy rendetlenséget csinálva ezzel. De nem foglalkoztatott a dolog, mint ahogy az sem, hogy hideg van és hogy a nagyi is bármikor megérkezhet. Ahogy egyre kevesebb ruha darab volt rajtunk, az valóság úgy kezdett mind jobban eltűnni a szemem elől. Mikor ismét Billre néztem, anyaszült meztelen volt. És én is. Félve pillantottam végig a testén, a hófehér bőrén. Valójában, mióta itt laktunk, most láttam úgy igazából ruha nélkül. Akárhogy is próbálkoztam másfelé nézni, tekintetem egyre lejjebb vándorolt, majd szívem fájdalmasan nagyot dobbant, ahogy ikrem ágyéka felé közeledett pillantásom. Egy hangos sóhaj tört fel belőlem, amint szembesültem a valósággal, miszerint ugyanolyan izgalomban van, amilyenben én.
- Ilyennek gondoltál ? - kérdezte halkan Bill. Engem nézett, hol az szememet, hol pedig a férfiasságomat. Megint megfejthetetlen érzelmeket láttam az arcán. Talán félt, talán az első lépésre várt. Amit én tettem meg.
- Nem csalódtam.- válaszoltam kitérően, majd végig feküdtem az ágyon. A párna hideg volt, ahogy felhevült testem hozzá ért, Bill bőre viszont forró, mint aki lázas. Én is annak éreztem magam. Bill mellém feküdt és szemérmesen magunkra húzta a takarót. Gombóc volt a torkomban, amint összesimultunk és nyelve vadul mozgott a számban. Gyengéden végighúztam egyik kezemet Bill hátán, míg másikkal ikrem arcát simítottam meg. Ő pedig elhagyva ajkaimat, az arcomat, nyakamat és mellkasomat kezdte el csókolni. Égettek a csókjai, amint lassan lejjebb haladtak a hasam és férfiasságom irányába. Csak ziháltam és ajka minden egyes érintésénél felsóhajtottam. Egy örökké valóságnak tűnt, míg ikrem csókjai legérzékenyebb testrészemhez értek. A takarótól, ami alatt feküdtünk, nem láttam semmit, csak éreztem Bill nedves ajkát a szerszámomnál. Őrület volt az egész. Végigcikázott rajtam az izgalom, mint egy áramütés, az egész testem össze rándult, amikor Bill megmarkolta a hímtagomat, miközben szájával is megérintette azt. Gyorsan lerántottam a takarót, hogy láthassam. Bill kicsit össze rezzent, mikor a takaró a földön landolt és látszott, hogy elszégyellte magát. De látni akartam őt, nem csak érezni.
- Látni akarom, hogyan csinálod...- nyögtem, de tudtam, hogy úgysem leszek képes majd figyelni, ahoz Bill túl jól csinálja ezt az egészet. Igazam is lett, ezt mosolyogva nyugtáztam, mert amint Bill nyelve ismét kényeztetni kezdett, tehetetlenül vissza dőltem a párnákra.
- Ez az...- suttogtam még és egy másodperc alatt csurom vizesre izzadtam. Bill tenyere gyengéden simult férfiasságomra és ütemesen húzgálta rajta a bőrt, míg meleg ajkaival és nyelvével egyre mohóbban vett birtokába.
- Bill...- csuktam le a szemeimet, és meg kellett állapítanom, ez még jobb mint a legutóbb. Ikrem hajába túrtam és hangos nyögéseket hallattam Bill előbb lassú, majd gyorsabb mozdulataira. A csípőm ugyanolyan gyors ütemben mozdult, ahogyan Bill keze, már szinte önálló életre kelt a testem. Hol fáztam, hol majd elégtem az izgalomtól és mindenemet betöltötte a remegés ikrem kényeztető ajkai iránt. Egyre többet akartam, egyre forróbban és egyre-egyre gyorsabban.
- Bill..Bill...- csak a nevét tudtam ismételgetni egymás után és úgy éreztem ez még tovább növeli az izgalmamat. A legcsodálatosabb négy betű...Az én ikertestvérem neve...
- Nem fog sokáig tartani...- mondtam nyögdécselve és képzeletemben vad képek váltották egymást Bill gyermeiken gyönyörű arcáról, ruhátlan testéről, a bőrén kanyargó izgalmas tetoválásokról és keményen ágaskodó hímtagjáról. Arra gondoltam, én is örömet akarok okozni neki, az nekem is egyfajta izgalom, hogy ha eljuttatom őt oda, ahova én biztosan eljutok. Mindenünk izzadt és csúszós volt, a csípőm nagyon gyors tempót diktált és csak nyögések hagyták el a számat, éreztem, nemsokára elér a csúcspont. Utolsó erőmmel kinyitottam a szememet és láttam Billt, ahogy az előbb a gondolataimban megjelent. Ugyanolyan önzetlen volt, haja izzadtan hullt a szemébe, így az arcát nem láthattam, de éreztem hozzám simuló testét és gyors mozdulatait, valamint nyelv piercingjét a férfiasságomhoz érni.
- Bill...- mondtam ki még egyszer hangosan és teljesen rekedten. Beharaptam az ajkamat és tudtam, hogy akkor utoljára mondom ki ikrem nevét ilyen szenvedéllyel. A testem megmerevedett egy pillanatra, aztán éreztem, hogy száguld végig rajtam az extázis mindent elsöprő hulláma. Az idő megállt, az ereimben a vérem, a mellkasomban a szívem, mind olyan tűzforró lett mint Bill ajka, legalábbis úgy éreztem. Görcsbe rándult mindenem, izzadtság cseppek gurultak le homlokomról, ahogy minden erőm elhagyott és fejem lehanyatlott a párnára. Hang nem is jött a torkomra, csak egy elfojtott nyögés szakadt ki belőlem és csengett a szoba néma falai között. Szemeim a plafonra szegeződtek és csak feküdtem ott levegőért kapkodva, miközben mindenem csillapíthatatlanul remegett és mint valami üres helyiségben, csak úgy visszhangzott bennem saját szívverésem és lélegzetem. Bill mellém feküdt. Nyirkos volt a bőre, ahogy a vállunk össze ért. Fél szemmel rá néztem, ő vissza nézett rám kipirultan és nagyot sóhajtott, aztán bámultuk együtt a plafont egy kis ideig, amíg bennem oldódott a görcs és amíg remegésem kissé csillapodott. Akkor hirtelen fázni kezdtem, a lepedőre ragacsos melegség folyt alám, ami kicsit kellemetlen volt. Magamra húztam a takarót és Billhez fordultam. Csendben feküdt mellettem, elsimítottam az arcából egy izzadtan oda hulló tincset. Kicsit még mindig reszkettem és nehezen találtam a szavakat, de mondtanom kellett valamit.
- Rettentően jó két és fél perc volt...- szólaltam meg. Bill arcán mosoly bújkált.
- Két és fél ? - kérdezett vissza és ő is nyakig betakarózott.
- Hát igen...annyi azt hiszem talán volt. Bátran kijelenthetem, hogy ez százezerszer jobb mint bármi az életben...- helyeseltem buzgón és Bill fölé hajoltam. Megcsókoltam a homlokát, aztán az arcát és utána az ajkát
- Most én jövök...- suttogtam neki. Nem felelt én pedig levettem a takarót, ami elfedett bennünket és kezdett egyre inkább útban lenni. Ő csak mosolygott és hagyta, hogy a nyelvemet átdugjam a szájába. Gyengéden viszonozta a csókomat. Jól eső érzés volt a nyelv piercingjét megérezni. Csók közben néztem az arcát, a lehunyt szemeit, és homlokát, amin gyöngyözött az verejték. A kezei szorosan körém fonódtak. A gyomrom össze ugrott, amikor ágyékunk egymáshoz ért. Az ő férfiassága kemény volt és az enyém is kezdett újra az lenni. Most én merültem el a testének csókolgatásában, ajkaim egyre lejjebb merészkedtek. Elhagyták ikrem nyakát, vállát, kulcs csontját, mellkasát, hasát. A bőre selymes volt és kicsit nedves az izzadtságtól. Éreztem, hogy lüktet a szíve érintéseim nyomán. Halkan szuszogott és ujjai simogatóan értek a hajamhoz. Hirtelen ott találtam magam Bill hímtagja felett. Még sosem éreztem így magam. Ez most új volt. Amit akkor hajnalban csináltunk, valahogy másnak tűnt. Akkor sötét volt, legalábbis félhomály és némi ruha is maradt rajtunk. Most világos volt a szobában és ruhátlanul feküdtünk. Még sosem láttam ikremet meztelenül ilyen közelségben. A torkom össze szűkült és elfogott valami erőtlenség. Billre pillantottam, mire ő felkönyökölt és bátorítóan rám mosolygott. Talán érezte a tanácstalanságomat.
- Nem kell, ha nem akarod...- mondta.
- Szeretném, ha azt éreznéd, amit én éreztem az előbb...- dadogtam és elvörösödtem, miközben az vágott belém, hogy lehetek ekkora bénaság.
- Már éreztem milyen az, amikor nem magamnak csinálom, hanem valaki más érinti ott meg és ezt veled élhettem át...- Bill hangja szelíd volt, de én egy pancsernek gondoltam magam.
- Nem akarom, hogy azt hidd gyáva vagyok, vagy csak magamra gondolok...
Bill egyik karomnál megfogva lágyan magára vont.
- Ilyet sosem gondolnék, de megértem ha most nem megy, ne érezd kötelességnek ! - vágott a szavamba. Az ajka súrolta az én ajkaimat. Ragyogó barna szemeiben pedig a megértés tükröződött. Megsimította az arcomat, én pedig a vállára hajtottam a fejemet.
- Bill...mikor az előbb nekem csináltad, én végig a te arcodat láttam a fejemben és az teljesen felhúzott. Ezt neked is érezned kell...Milyen az, amikor ott vagy, abban a világban. Ott, ahol nincs semmi, ami rossz...
Egy csókkal válaszolt, egy nagyon érzéki és rettenetesen felkavaró csókkal. Hogyan is tudtam volna azután a csók után visszakozni ? Hiszen akartam őt, mindenem utána vágyakozott. Billt után, aki nagyon bátor volt most is és mindent megtett azért, hogy nekem jó legyen. Hát nekem is így kell tennem. Nem érzem kötelességnek, de ha mégis az, hát a leges-legszebb kötelesség, aminek szívesen teszek eleget. Egyik kezem végig húztam a hasánál és rövidesen szerszámát érintettem. Ujjaim épp csak oda értek, de Bill felnyögött és kicsit elhajolt az arcomtól, majd újra csókolt. Úgy, hogy az ajkam felizzott tőle és felbátorodva fogtam meg kőkemény hímtagját. Majd ütemes mozdulatokkal kezdtem el rajta húzgálni a bőrt. Bill szorosan simult hozzám és légzése fokozatosan felgyorsult. Néha hátra vetette a fejét, olyankor szinte hiányzott az ajka, de gyorsan magamhoz húztam, hogy újra érezhessem ahogy a nyelve átsiklik a számba és játszik az enyémmel, miközben nem vettem el a kezemet teste legérzékenyebb pontjától, hanem fokozatosan gyorsabb tempóra váltottam és láttam hogy ő is élvezi. Már nem tudott csókolni sem, csak nyögdécselt hangosan és izzadt teste nagyokat rándult a karjaim között. A vállához hajoltam és apró csókot adtam rá, mire kinyitotta a szemeit és felém nézett. Kéjes mosoly volt az arcán, olyan kihívóan őrjítő. Aztán ismét lecsukta pilláit és láttam, hogy sodródik a beteljesülés felé minden egyes mozdulatomnál. Ettől én is teljesen izgalomba jöttem. Férfiasságom ismét kemény lett, ahogy Bill nyögéseit hallottam és ránézem kipirult arcára, szorosan lecsukott szemeire. Csípője egy ütemben mozgott a kezemmel, szorosan ölelt, belém kapaszkodott és egyre jobban kapkodta a levegőt.
- Tom...Tom...- ezt tisztán hallottam majdnem minden lélegzetvételénél és kirázott a hideg tőle. Olyan gyorsan mozogtunk, hogy az ágy nagyokat reccsent, féltem, össze szakad alattunk, vagy haza állít nagyi és ránk nyit, de eszemben sem volt abba hagyni. Váratlanul ikrem felnyögött, olyan hangosan, hogy már kiáltásnak tűnt a csendes szobában. A csípője sem mozdult már többet, az egész teste mozdulatlan maradt. Felkaptam vállába temetett fejemet és már éreztem, hogy a jól ismert meleg és ragadós anyag folyik végig az ujjaimon. Mosoly szaladt a számra és vissza hajoltam vállaira. Hallottam zihálását és szapora szívverését. Mindene reszketett, ahogyan nem rég nekem is. Előbb még ölelő karjai fáradtan lehullottak maga mellé. Rásandítottam, ahogy egyenetlenül pihegett a párnák között és izzadt volt mindene. Sós lett az ajkam, ahogy a nyakát csókoltam, aztán ledőltem mellé és a plafon tanulmányozása helyett, elmerültem az arca szépségében, ami azokban a pillanatokban még szebb volt. Szemeit nem fedte smink, ahogy általában, az egyetlen ami festve volt most rajta, a körmei, de azok remekül néztek ki a fehér színű ágyneműn. Bill megnyalta az ajkait. Az ágyékom nagyot rándult, ahogy a nyelvével végig szántott izgalomtól kicserepesedett száján. Láttam a piercingjét is, amitől valahogy még inkább felizgultam. Kába szédülés kerített egyre jobban a hatalmába.
- Na milyen volt ? - húzódtam közel Billhez és élveztem, hogy a bőre hozzám tapad. Ikrem végig simított izzadt homlokán aztán ahogy a hajába túrt, láttam a nyakán a tetoválást. Vettem egy nagy levegőt, ami kisebb nyögésnek hatott a látványtól.
- Százezerszer jobb bárminél az életben...- idézte fel Bill lihegve a nem is olyan régen elhangzott mondatomat.
- Igen...ez így van...- nyeltem egy nagyot és szemem végig szaladt Bill meztelen alakján. Ő ezt észre vette és szégyellősen szétdobált ruháiért nyúlt, amik mindenfelé hevertek az ágyon és a padlón. De megfogtam a karját és ezzel maradásra bírtam.
- Tudod...klassz volt hallani, ahogy a nevemet mondtad...- suttogtam neki.
Elpirult, aztán bólogatott és kihúzta karját szorításomból.
- Te is mondtad az enyémet...- és bizonytalan kezekkel az ágy szélére dobott pólóját kezdte magára húzni. Fájdalmas képet vágtam. Én még ott feküdtem izzadtan és izgatottan, nagyon nem esett jól felöltözni, tanulni, vagy épp lemenni és enni valamit. Nem is olyan régen, még elragadott az a világ, amiről Billnek is meséltem és ahonnan nem jó a realitásba vissza lépni. Nagyon nem...
Bill megtörölgette magát, majd felvette az alsó nadrágot és az ágy mellett heverő nadrágját. Túl gyorsan öltözött, vagy csak én voltam lelassulva.
- Figyelj, fel kellene öltöznöd, szerintem a nagyi nemsokára haza jön...- jegyezte meg és gyors mozdulatokkal gombolta a nadrág gombjait. Elmélázva néztem, ahogy feketére festett körmei megcsillantak a gombok mentén, hihetetlen, de számomra ebben is volt valami erotikus. Sőt, Bill egész lényében találtam valamit, ami minden másodpercben izgatóan hatott számomra. Hallottam pulóverének cipzárját, ahogy felhúzta magán, majd az ajtó felé indult. Magam sem tudom mi ütött belém, de ruhátlanul kiugrottam az ágyból és utána rohantam. Csodálkozva bámult rám, amikor szinte elé vetődtem a szoba ajtajában. Kezemet a kilincsre nyomtam.
- Várj egy kicsit ! - mondtam és láttam, ikrem nem nagyon értette mit akarok még ott, egy szál semmiben.
- Öltözz fel...- ismételte meg Bill az előbbit.
- Hagyjál már ezzel, mondani akarok valamit ! - vágtam közbe idegesen.
- Igen ? - Bill meglepődött a váratlan hangnemtől.
Nem akartam megijeszteni, gyorsan megsimogattam az arcát. Testvérem szégyenlősen nézett körbe, mintha látna még minket valaki. Már nem tüzelt az arca, már nem tűnt lázasnak. A hirtelen jött izgalom és az extázis nagyon távolinak tűnt. Én is úgy éreztem, mintha órák teltek volna el a gáztűzhely előtti csók óta, pedig annak a töredéke volt csak, amit itt az ágyban egymással töltöttünk.
- Most lehet, hogy hülyének fogsz nézni...De hiányzol...Máris...- mondtam, ahogy ujjaimmal arcát simítottam.
- Oh...- Bill grimaszolt egyet és nem nagyon tudott mit kezdeni a kijelentésemmel.
- Hihetetlenül jó volt veled...Nézni ahogy te is élvezed, hogy én neked...Már láttam mindent, már nem volt sötét mint a múltkor...
Éreztem, hogy össze-vissza beszélek, teljesen megzavarodtam, az agyamban ide-oda csapongtak a kusza gondolatok.
- Tényleg jó volt...az a a hely, ahova te általad jutottam el. Igaz, ott tényleg nem bánthat semmi és senki...- helyeselt ikrem és az arcomhoz hajolt. Apró, szinte testvéri puszit adott rá, magam is meglepődtem ezen, de bizsergetett a közelsége. Bill gyengéden lefejtette tenyeremet az ajtó kilincséről és halkan kislisszolt rajta, azt hitte már nincs mondanivalóm a számára, de tévedett. Valamit még mondani akartam amihez nem volt erőm, bátorságom szemtől-szemben. De mikor láttam, hogy lefelé lépdel a lépcsőn, tudtam, nem hagyhatom hogy elmenjen, mintha valami korlát dőlt le volna előttem, úgy éreztem, ki kell mondanom, amit magamban fogalmaztam meg nem is olyan régóta, és a mai alkalom után Billnek is tudnia kell, mert az a valóság és az vagyok én.
- Bill...állj meg...csak még valamit...! - kiáltottam utána a földre bámulva.
Ikrem megállt és a lépcső korlátjára támaszkodva, kedvesen nézett rám.
- Igen ?!
A füzetem széle jutott eszembe, a Billel oda írt párbeszédünk és a legutolsó oda vésett szó. Mindennél erősebben lebegett a szemem előtt, ahogy szinte elszakítva a papírt, azokat a betűket odafirkáltam. Belül már ordítottam, de nem volt egyszerű kimondanom Billnek. Hallgattam néhány másodpercet, de Bill kérdő tekintete élesen szegeződött rám, már zúgott a fülem, szikrák táncoltak a szemem előtt. Remegés futott végig rajtam és hogy mennyire akartam Billt, akarnám most is, majd össze szűkült gyomorral, hevesen dobogó szívvel, vér vörös arcal, magamnak is idegen hangon megszólaltam.
- Le akarok feküdni veled...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése