- Halkabban, a nagyi meghallja ! - intettem és felpattantam az ágyról. Bill csodálkozva bámult utánam. Az ajtóhoz mentem és kikémleltem rajta, de csak a földszintről hallatszott némi edény csörömpölés. Vissza zártam az ajtót és tehetetlenül neki dőltem. A szívem még mindig ki akart ugrani a helyéről, remegett minden tagom, férfiasságom pedig kőkeményre merevedett. Néztem Billt, ahogy még mindig az ágyamon térdel és választ keresve pillantgat rám. Olyan jó lett volna vissza menni hozzá...Annyira...
- Szerinted miért van ez, Tom ? - kérdezte.
Vágtam egy grimaszt.
- Mi az, te nem figyeltél a biológia órán ?! A fiúk tudod...ilyenek. - rántottam meg a vállam és beugrottak az iskolai felvilágosító órák, azon belül is az a jelenet, ahol egy jól szituált nő banánra húzott óvszerrel magyarázta a közösülést, amin a lányok visítottak, mi fiúk, pedig fülig vörösen röhögcséltünk. Mosoly húzódott a számra, Bill azonban nem volt vicces kedvében.
- Te is tudod mire gondolok...Miért történik ez, ha melletted vagyok ?
- Honnan tudhatnám ?! Talán nem kellett volna megkérned, hogy csókoljalak meg szilveszter éjjel. Talán ez az átkozott egymásra utaltság meg a magányosság teszi. Nem tudom, légyszi Bill, ne kérdezz hülyeségeket ! - csattantam fel.
Bill össze rezzent, majd ő is fel állt az ágyról és egyenesen hozzám sétált az ajtóhoz. Megállt nem messze előttem. Bűnbánóan nézett engem.
- Nem akartalak megbántani, csak reméltem tudod a választ. Valaha olyan jó volt, csak testvérek voltunk. És most...
- Mi van most ? Most nem jó ? - vágtam a szavába ingerülten.
- Most egészen más. Meg vagyok kavarodva. Bűntudatom van, de nem tudok parancsolni a testemnek. És csak azt szeretném tudni, te is érzel néha így ?
Bill újabb kérdése váratlanul ért. Valóban nem vette észre, hogy nézek rá minden egyes kurva másodpercben ha elsétál előttem és hogy pirulok el ha velem ül a reggeliző asztalnál. Istenem, bár tudnám mi ez az egész, ami bennem játszódik. És lehet hogy már benne is...
- Lehet. Valami eltört vagy felborult...Nem is tudom...De a helyzet nagyon nem okés, mióta ismét találkoztam veled...
- Tom...- suttogott meglepett arccal ikrem.
El kellett volna hallgatnom, de túlságosan bele melegedtem és folytatni akartam, amit elkezdtem. Már nem számított hogy ez titok, amit féltve kell hogy őrizzek, felszínre akartam hozni, még akkor is, ha utána egy baromnak érzem majd magam.
- Igen, nekem is van bűntudatom, mert nem helyén valóan érzek irántad, mert felizgulok ha látlak, mert elmegy az eszem ha meghallom a hangod, mert meg akarlak ölelni és úgy csókolni mint a legutóbb.
- De ez rossz ! - rázta a fejét Bill szomorúan.
- Tudom hogy az ! Én is tudom...Mert mi ikrek vagyunk...Még akkor is, ha csókolni akarom az ajkaidat és még akkor is, ha meg szeretnélek érinteni...- bólogattam és szokatlanul erőtlennek éreztem magam, mind emellett megkönnyebbülés volt elmondani ezt az egészet.
- A vér az ami összeköt minket...- tette hozzá halkan Bill.
A vér...csak az a baj, hogy ez nem tud eljutni az agyamig...
- Én...- nyögte Bill és egyik keze a csípőm fele közelített, talán meg akart ölelni, de ekkor lépteket hallottunk a szobánk felé közeledni. Gyorsan szétrebbentünk. Én leültem az íróasztalhoz és csak úgy találomra magam elé rángattam pár füzetet, Bill pedig az ágya szélére ült le egy tankönyvvel. Rövidesen benyitott nagyanyánk.
- Tanultok fiúk ? Ez helyes. - bólogatott elismerően.
- Van egy csomó leckénk és igen sok a pótolni valónk. - mondta Bill.
- Csak jöttem megkérdezni hogy minden rendben ? Olyan érdekesen viselkedtek ma. Nem is meséltétek, milyen volt a fogadtatás az osztályotokban ?! - nagyanyánk fürkésző szemei végig járták a szoba minden egyes zugát. Mintha keresett volna valamit.
Elhúztam a számat, és rögtön az ebédlő beli incidens villant be, kicsit nem gondoltam rá, de nagyanyánk rögtön eszembe juttatta.
- Hát...jó...- füllentette ikrem bizonytalanul.
- Nem volt semmi különös, ez is csak egy iskola nem ? - jegyeztem meg, fel sem nézve a füzetből.
- Hát persze hogy ez az iskola is ugyanolyan, mint az összes többi az országban, de te akartál a városi iskolában tanulni. Érdekelne, változott a véleményed ? - érdeklődött nagyanyánk.
- Nem nagyon. - feleltem és most legalább nem hazudtam. Ha valaki azt ajánlotta volna, hogy holnaptól nem kell abba a lepusztult iskolába mennem a sok suttyó közé, hanem másikba mehetek, hát gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam volna az örömtől.
- Még nagyon új, idő kell, hogy megszokjuk. - mondta gyorsan Bill, hogy mentse a helyzetet a felesleges vita és kérdezősködés elől.
- Tudjátok, hogy ha bármi van, bárki csúfol titeket, nekem szólhattok, nem kell bajba keverednetek...- próbált nagyanyánk még egy felesleges kört futni, hogy kiderítse mi a jó nyavalya bajunk van. Főleg nekem...De úgy csináltam mint aki nem hallotta az előbbi szavakat. Szerintem, csak nem akarta magát kínos helyzetbe hozni az iskola igazgató előtt, akinek azt ígérte, kezeskedik értünk
Elővettem egy ceruzát és a kockás füzetembe írogatni kezdtem az egyik matematika példa számait.
- Minden rendben. - morogtam.
- Biztos ? - kérdezte nagyanyám gyanakvóan. Nagyon untam már ezt a vallatást, miért nem elégszik meg annyi válasszal, amit kap tőlünk. Nekem lenne okom kérdezősködni, nem neki. Dühösen vettem egy nagy levegőt és olyan erősen nyomtam a ceruzát a füzetlapra, hogy kitört a hegye.
- A pokolba ! Hát persze hogy biztos ! - káromkodtam és lehajítottam az íróeszközt az asztalra.
- De hát mi van veled Tom ? - tárta szét a kezeit értetlenül nagyanyánk. Én már inkább meg sem szólaltam, tudtam hogy úgyis csak valami csúnyát mondhatok és nem akartam kihozni a nagyit a sodrából. Helyettem Bill szólalt meg.
- Nyugodj meg, tényleg semmi baj nincs, csak kicsit elfáradtunk az első naptól és még annyi a házi feladatunk, sosem érünk a végére...
Nagyanyánk vette a lapot, sértődötten húzta be maga után az ajtót.
- Rendben. Hát akkor nem is zavarok...
Miután kiment, úgy éreztem, mint akinek egy tonna súly került le a mellkasáról. Máris oldottabb lett a hangulatom. Hátra dőltem a székben és eszem ágában sem volt a buta matematika példával vesződni, úgysem értettem. Bill azonban komolyan vette, amit az előbb mondott, mert fel sem pillantott a tankönyvből, miután a nagyi kilépett a szobából.
- Mi a francot kérdezősködik folyton...Hagyna már inkább békén. Hát nem ? - mérgelődtem, de Bill csak megvonta a vállát.
- Aha...
Hát ez nem volt valami nagy reakció.
- Hé...- szóltam neki, de elkerülte a nézésemet, mint aki az előbb nem épp egy vallomás közepén volt.
- Tom...tényleg sok a házink. Szerintem te is tanulhatnál.- mondta és ezzel úgy bezárta a beszélgetést mint egy kaput.
- Tanulni mi ? Hogy olyan kis minta gyerek legyek mint te, ugye ? Majd ha fagy ! - morogtam duzzogva és csak ültem a székemen, mint egy idióta, a megválaszolatlan kérdéseimmel.
Az iskola pedig másnapra sem omlott össze, nem égett le és nem tűnt el nyomtalanul, hiába kívántam azt, lefekvés előtt. Ott volt minden lepusztultságával és komorságával és vele együtt ott voltak azok a hülye osztálytársak is. Többek között Roman, aki félistennek képzelte magát és amikor tudott beszólogatott a két kis csicskájával együtt. Na meg, Britta és Natalie, az idétlen és idegesítő vihogásukkal, meg a mélyre hatoló nézésükkel. Meg a többi szemét, a kiközösítő magatartásukkal, amivel éreztették hogy nem vagyunk mi oda valóak és igazán elhúzhatnánk másfele. És ebben az egyben egyet is értettem velük mert én is így akartam.
Megváltást jelentett a hétvége eljövetele. A januári sápadt fények ébresztettek. Álmosan néztem körbe és sokáig csak nyitott szemmel bámultam a plafont. Az futott át az agyamon, hogy aznap mit fogok csinálni, aztán rájöttem, hogy itt, a világ végén túl sok választásom nem nagyon van a programokat illetően. Mikor nevelő családoknál laktam, gyakran azt hazudtam, hogy könyv tárba meg ilyen helyekre megyek, aztán az első utam valami lebujba vezetett, az érdek haverokhoz, akik csak addig vannak melletted amíg fizeted a piájukat. Azt hiszem, én is efféle voltam, és mindig olyanokhoz csapódtam, akiknek nem volt üres a zsebe. A gyerek otthonban sem volt ez nagyon másképp, de ott azért nehezebb volt ellógni. Most meg ? Ha akarnék sem tudnék hova, persze biztos van itt is egy hely, ahol a fiatalok össze gyűlnek, de akar a fene azzal a baromagyú Romannal egy levegőt szívni...
Bill ágya felé tekintgettem, úgy tűnt, alszik, fal felé fordulva, nyakig betakarózva, egyenletesen szuszogott. Felültem az ágyban és úgy néztem egy darabig. Fájdalmasan össze szorult a szívem. Hogy lehet ilyen ártatlan ? Mégis ilyen kegyetlenül izgató ? Bill talán maga sem tud róla milyen is igazából, és hogy felém milyen jeleket sugároz tudat alatt...Fázni kezdtem és egyszerre melegem is lett.
- Mit nézel ? - kérdezte rekedt hangon Bill. Össze rezzentem, ahogy meghallottam a hangját, akkor már nem is tudom mióta ülhettem ott felé meredve, de biztos úgy festettem, mint akinek elment az esze.
- Semmit...- dünnyögtem zavartan és az ágynemű mintáját kezdtem el kitartóan bámulni.
Bill álmos szemekkel elmosolyodott.
- Láttam...
Flegmán vállat vontam és kimásztam az ágyból.
- Nem érdekel mit láttál. Na megyek zuhanyozni...
Éreztem, hogy figyel engem, hogy nézi minden mozdulatomat.
- Várj ! - szólt utánam, mikor pár lépést megtettem.
- Mi van ? - fordultam meg az ajtóból.
- Nem jössz ide egy kicsit ? - érdeklődött és meg sem várva a válaszomat, arrébb húzódott az ágyán. Várta hogy oda feküdjek. Elfogott a gyengeség és tudom, hogy ki kellett volna mennem, de ehelyett szó nélkül, egyetlen váll rándítással az ágyához ballagtam. Ártatlanul pislogva és készségesen emelte fel a takaróját, hogy befekhessek mellé. Amikor a teste az enyémhez ért, már éreztem, hogy ez az egész rossz ötlet volt. Nem tudok nyugodt maradni a közelében, nem tudok csak úgy feküdni mellette mint egy fadarab. Ez nem megy...
- Mit akarsz ? - kérdeztem barátságtalanul.
- Beszélgetni. - felelte kedvesen ikrem.
- Már mindent tudsz, még azt is amit nem kellene. Az összes hülye és mocskos részletbe beavattalak, arról mi a helyzet velem...- mondtam és itt a félbeszakadt beszélgetésünkre utaltam, ami miatt kicsit nehezteltem Billre. Ő erre elnevette magát.
- Szerintem nem is mocskos !
Istenem...az a nevetés...Megfagyott az ereimben a vér tőle és az összes szőrszál felfelé állt a gerincemen. Kicsit oldalra fordultam, hogy legyen köztünk némi tér, de ő kitartóan bújt közelebb.
- Nevezd ahogy akarod, de semmiképp sem elfogadható ha két testvér ilyeneket érez a másik iránt. És az sem, hogy itt fekszünk ilyen szorosan egymás mellett.
- De máskor is megtettük. Az otthonban is, meg itt is...szilveszterkor...- Bill csodálkozott közönyösségemen és nem tudta, mekkora erőfeszítést jelentett nekem így viselkedni.
- Na a szilvesztert ne is említsd ! Egy kretén voltam, de te is, hogy bele rángattál...- fortyantam fel, mint akit nagyon felháborít ami történt és ismét mocorogni kezdtem, hogy arrébb menjek, de már nem volt hova, ha még egy centit mozdultam volna, egészen biztosan a földre esek. Így hát maradtam az ágy szélén és idegesen harapdáltam a számat. Baromi nehéz volt ilyen érzéketlenséget színlelve heverni ott. A Bill és közöttem lévő igazán kicsiny távolság pedig minden levegővételemmel kevesebb lett. Ikrem szinte hozzám simult, ami kezdett pánikba ejteni, mert egyre inkább kicsúszott a kezemből az elhatározás, miszerint a lehető legsemlegesebb maradok vele szemben.
- Bill, minek mászol ennyire rám, nem igaz, hogy nem férsz el tőlem az ágyon...
Melegem lett, ahogy csípője a hátamnak nyomódott és pizsama nadrágján keresztül is megéreztem gerjedelmét. Döbbenten szusszantam fel és hátra néztem.
- Bill neked...- dadogtam.
Egyik tenyere ekkor már a hasamra siklott. Gyorsan a hátamra fordultam, mire ő elkapta a kezét. Kérdőn néztem rá és amint a torkomban dobogó szívem engedte, megszólaltam.
- Neked most is ?!
A hangom észre vehetően remegett. Nem válaszolt, csak gyengéden bólogatott. Kezdett még jobban melegem lenni a takaró alatt, a ruha a hátamra tapadt és zúgott a fülem.
- Nem tudom, mit tehetnék...- mondta zavartan.
- Azt én sem, de legjobb lenne, ha most kimennék ! - hadartam gyorsan és egyáltalán nem meggyőzően, mert éreztem Bill tenyerét ismét a hasamon, elég közel a legérzékenyebb testrészemhez, ami kezdett olyan állapotba kerülni mint az övé.
- Most mit fogsz csinálni ? - kérdeztem ijedten. De Bill csak nézett rám szelíden.
- Megérintelek, ha szeretnéd...de mond ki, hogyha nem akarod...- suttogott és a tenyere megindult a szerszámom felé. Meglepően bátor tett volt ez tőle. És természetesen egy árva szót sem tudtam szólni, mert ha azt kiáltottam volna, hogy nem akarom, az marha nagy hazugság lett volna. Akartam hogy hozzám érjen, még ha csak egy másodpercre is...Vissza fojtott lélegzettel vártam mi fog történni, vajon abba hagyja e, vagy belekezd egy számomra is ismeretlen játékba. Egyik pillanatban úgy tűnt, tudja mit csinál, a másikban meg csak a totál tapasztalatlansággal vegyült kíváncsiságot láttam. Tényleg nem tudtam, mire számítsak.
- Ezt nem kellene...- sóhajtottam. De Bill, mintha meg sem hallotta volna, csak nézett az arcomba és váratlanul megmarkolta a ruhán keresztül a férfiasságomat. Akaratlanul is össze rándultam.
- Te mondtad, hogy a vér köt össze bennünket...- nyögtem riadtan és ugyanekkora riadalmat láttam Bill tekintetében is. Mégsem táncolt vissza, nem szabadkozott, az arca tűz pirosan égett és izzadt a homloka, százféle kérdést láttam a szemében és lehet hogy az én szememben is ugyan azek a kimondatlan kérdések voltak..
- Miért történik ez ? - kérdezte, de nem feleltem, el fordítottam a fejemet és csak néztem az ajtó felé, most realizáltam, hogy a nagyi bármikor benyithat, eddig ez eszembe sem jutott. De mindegy is...Mi van ha most bejön ?! Általános jelenet...Két testvér beszélget egymás mellett az ágyon, a takaró elfedi azt, amit senkinek sem szabad meglátni.
Az izgalom szorította a torkomat, a mellkasomat, a szívem vadul vert. Kezem lassan a takaró alá csúszott, oda, ahol Bill tenyere is volt. Finoman arrébb toltam a kezét és én magam bontottam ki a pizsama nadrágomat. A magamnak tett ígéretem a hidegvérről másodpercekkel ezelőtt a semmibe zuhant, már hajtott valami egészen más, a megismerés láza. Ha ő olyan merész, talán én is tudok az lenni.
- Mi az Tom ? - nézte Bill, amint a takaró alatt ügyködök.
- Érezni akarod valójában, milyen hatással vagy rám ?
A kérdés furcsán csengett tőlem, a hangom megcsuklott. Sosem gondoltam volna, hogy ilyen kérdést teszek fel valaha neki, és ettől ikrem arcát is elborította a szégyen. Nem tudott mit szólni, én meg nem hagytam neki sok időt. Egy félszeg bólintás után, megragadtam a kezét és merev hímtagomhoz vontam. A hideg végig szaladt a hátamon amikor ujjait megéreztem és olyan erősen haraptam az ajkamba, hogy már fájt. Bill szája tátva maradt picit a döbbenettől, ahogy a forró bőrt érintette, én pedig átölelve magamhoz húztam. Most már egy centiméter sem volt a testünk között. Ujjaimat végig futtattam a hátán, közvetlenül a gerincén. Az ágyékánál érezni lehetett a kőkemény férfiassága lüktetését. Sejtettem mit érezhetett, az én férfiasságom is vágyódott ezek után a fura érintések után. Harcolt bennem a késztetés, az izgalom, hogy benyúljak Bill nadrágjába és úgy érezzem a meztelen valóságot, de a józanság is ott volt, mint valami kéretlen mentő angyal, hogy ezt nem szabad, ez tilos... Megremegtem, ahogy Bill ujjai szorosan rá kulcsolódtak a hímtagomra és bizonytalanul megmoccantak néha. Ott feküdtem alatta megzavarodva és felhevülve, ránézni is alig mertem, és nem tudtam, meddig megyünk el, hiszen ez már most is sokkal több, mint normális. Mégis akartam, mégsem tiltakoztam. Izzadtság csepp gördült le a homlokomon, egészen a halántékomig. Ikrem megnyalta az ajkait.
- Megcsókolhatlak ? - kérdezte szemlesütve. Akkor gyereknek látszott újra, holott előtte nem sokkal veszélyes dolgokat művelt velem.
- Talán...- mondtam megmosolyogva félénkségét. Az álla alá nyúltam és magam felé fordítottam a fejét. A gyönyörű arca most is belém folytotta a szót és csak gombócot éreztem a torkomban.
Mielőtt komolyan is válaszolhattam volna, lentről zaj ütötte meg a fülemet, ami rögtön véget vetett mind annak, ami köztünk volt. Fülelni kezdtem, hogy rájöjjek mi ez a hang.
- Telefon csörgés ? - kérdeztem fennhangon.
- Én is hallom. - mondta Bill.
- De nekünk nincs is telefonunk...
- Ezek szerint van. - Bill egy másodperc alatt újból mellettem termett. Mintha az előbb történteket elvágták volna, belecsöppentem ismét a nagy valóságba és ott maradtam a testemre izzadtan rátapadó ruhámmal és szinte fájdalmasan kemény hímtagommal. Kellett pár másodperc, hogy magamhoz térjek. Remegett a kezem, ahogy vissza húztam magamra a pizsama alsómat. A telefon viszont nem hallgatott el.
- Jó, hogy a nagyi erről is elfelejtett tájékoztatni...Felvegyem, vagy mi legyen ? - pillantottam testvéremre tanácstalanul.
- Tőlem.- vont vállat kedvetlenül Bill, látszott rajta, hogy kicsit megbántódott.
- Most haragszol ?! Nem tehetek róla ! - mondtam, de nem reagált rá semmit. Lassan kikászálódott az ágyból a fürdőszobába indult. Én pedig a földszintre, kideríteni honnan jön a csörgés.
Nagyanyánk szobájának ajtaja résnyire nyitva volt. Belöktem az ajtót és az ágy melletti éjjeli szekrényen meg is láttam a fehér készüléket. Még mindig hangosan csörgött.
- Nagyi ! - kiáltottam el magam, de a földszinten csend honolt.
- Hé nagyi, itt vagy ? - kérdeztem hangosan, de nem kaptam választ sehonnan. Ha nagyanyánk az udvaron lett volna, biztos meg hallja hogy hívják. A szobába lépve a telefonhoz mentem és felvettem.
- Hallo. - szóltam bele, de a vonal végén kis ideig csak némaság volt.
- Hallo, van ott valaki ? - kérdeztem.
- Jóreggelt...azt hiszem, rossz számot hívtam...- mondta ekkor egy női hang halkan és bizonytalanul.
- Az megesik.- bólogattam.
- Én Emmát keresném...
- Igen, ez az ő száma. - vágtam a szavába.
Ismét csak csend hosszú másodpercekig, már azt gondoltam lerakom.
- Elnézést, megkérdezhetem, kivel beszélek ? - érdeklődött a hívó.
- Én Tom Kaulitz vagyok. - válaszoltam.
- Kicsoda ?! - döbbent, vagy inkább csodálkozó kérdés csengett a vonal túloldalán.
- Tom Kaulitz. - ismételtem meg a nevemet.
- Ezt nem hiszem el...- mondta a nő és a hívás megszakadt.
- Hallo, ott van még ? - kérdeztem, de már csak a szaggatott sípolás búgott a fülemben. Hát ez elég érdekes volt. De már nem is csodálkoztam, az ilyen flúgos emberkéken...
Vissza raktam a telefon kagylót a helyére, majd körbe néztem a szobában. Még sosem jártam itt. Szerintem a nagyi általában zárva tartotta, mintha valami nagyon nagy titkot őrizgetne benne. Pedig elég barátságtalan és sötét szoba volt. A falat haragos lila és szürke mintás tapéta díszítette és ódivatú csillár, hatalmas ágy, meg szekrény sor volt bezsúfolva az apró kis helyiségbe. Az ablak előtt nehéz bordó színű függöny volt, teljesen elhúzva. Úgy nézett ki, hogy a nagyi nem akarta nagyon beengedni a fényt. Kicsit nyomasztó volt, Nem is akartam több időt ott tölteni. Épp kiléptem a szobából, mikor a nagyiba ütköztem.
- Te mit kerestél ott ? - nézett rám szúrós szemmel.
- Csengett a telefonod. Amiről nem is tudtuk hogy van.- feleltem kicsit gúnyosan.
- Nem akarom, hogy éjjel-nappal a telefonon lógjatok és orbitális számlát csináljatok. - morgott nagyanyám.
- Ezért kár aggódnod, mivel van mobilunk és ugyan kit hívnánk, a nevelőket a gyerek otthonból...- morogtam és elindultam az emeletre.
- Ki keresett ? - szólt utánam nagyanyám.
- Gőzöm sincs. Egy nő, de nem mutatkozott be. Aztán mikor mondtam a nevemet, csak úgy letette a kagylót. - válaszoltam.
Láttam hogy a nagyi arca elkomorul. Lerakta a szatyrait a nappali közepére és a kabátját kezdte kigombolni.
- Akárki is volt, majd vissza hív, ha akar...- motyogta, de láttam, hogy teljesen elsápadt.
- Jól vagy ? - kérdeztem.
- Persze, miért, mi bajom lenne ? - ezzel a nagyi a konyhába vonult. Én pedig fel ballagtam a fürdőszobába. Billt még ott találtam, éppen végzett a fogmosással.
- Ki telefonált ? - kérdezte halkan, kezében a törölközővel.
- Honnan tudjam ? Nem mondta a nevét. Valami nő...- vonogattam a vállam és fogkrémet nyomtam a fogkefémre.
- Akkor lehet, hogy a nagyi egyik barátnője. - tette hozzá Bill.
- Akárki is volt, elég durván rám csapta a telefont, miután mondtam, hogy ki vagyok. Biztos valami helyi bunkó, aki szerint mi vagyunk a lipcsei rémek...Tiszta hülyék ezek az itteniek. - mondtam a fogkefémmel a számban. Bill nem szólt, állt az becsukott fürdőszoba ajtónak támaszkodva és nézte, ahogy fogat mosok. Szinte a hátamba vésődött a tekintete. Aztán már csak azt éreztem, ahogy egyre közelebb jön hozzám. Villám gyorsan megfordultam és beleütköztem.
- Hé, Bill...- mosolyodtam el.
Ő pedig ügyetlen csókot nyomott a számra, majd bámult rám, magán is csodálkozva és reakcióra várva. Alig vált el a szája az enyémtől, én máris viszonoztam a csókját. A nyelvem vadul nyomtam be az ajkai közé. Az arcáról és hajáról még csepegett a víz és ahogy az ő nyelve találkozott az enyémmel, éreztem a fogkrém ízét a számban. A kezem még nedves volt, de nem akadályozott meg benne, hogy a falhoz nyomjam ikremet és benyúljak a pizsama felsője alá. Fázni kezdtem, ahogy végig simítottam a bőrét a hideg kezemmel. Férfiasságom azonnal keményedni kezdett. Csípőnk szorosan préselődött egymáshoz. Szédültem, a szívemben lévő dobbanások egészen az agyamig elhallatszottak. És semmilyen gondolatot nem engedtek be. Bill azonban nagyon is észnél lehetett, mert zihálva hajolt el tőlem.
- Mi az ? - nyögtem fel csalódottan.
- Én azt hiszem tudom...- mondta hatalmasra nyílt szemmel.
- Mit ? - léptem hátra egy lépést és nem értettem mi a fenéről beszél, mikor én egy épkézláb mondatot nem tudtam volna most össze rakni. A fejem helyén mintha egy zümmögő méhkas lett volna és egész testemet átjárta a kéjes izgalom.
- Hogy ki volt aki telefonált. - felelte Bill.
- A jó égbe Bill, kit érdekel...- dőltem a csempének és dühösen néztem a mellettem csepegő vízcsapot.
- Ez biztos érdekelni fog....
- Hát kötve hiszem...- mondtam a számat húzgálva.
- Kérlek ne haragudj, és hallgass meg ! - kérte Bill.
- Ezt most tényleg muszáj ? Komolyan, nem tudok rajtad ki igazodni, egyik percben még megcsókolsz és hagyod, hogy én is azt tegyem, a másikban meg teljesen más dologgal jössz elő ! - vágtam a szavába idegesen.
- Ezt el kell mondanom. - mondta titokzatos arccal ikrem, majd körbenézett, mintha lenne rajtunk kívül más is a fürdőszobában, aztán közel húzódott hozzám és alig hallhatóan suttogni kezdett.
- Szerintem az előbb anyával beszéltél telefonon...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése