- Nem lehet itt egy percig sem pihenni ? - kérdezte álmosan és mérgesen.
- Ne haragudj ha hangos voltam. - dünnyögtem az orrom alatt.
- Az előbb az öcséd csapott ugyanekkora zajt, most meg te. Nem fértek a bőrötökbe ? - morgott nagyanyánk.
- Mondtam már, hogy bocs. - néztem rá a lépcsőkön felfelé menet.
- Mi bajotok van egymással ? - érdeklődött a nagyi gyanakvóan.
Megálltam és beharaptam az ajkamat.
- Semmi. Miért jut eszedbe, hogy bármi bajunk lenne ? - kérdeztem vissza és kerültem a nagyi tekintetét.
- Megérzés. - mondta nagyanyánk és úgy mosolyodott el, mintha mindent tudna. Még jó, hogy ez nem így volt.
- Csak össze különböztünk, van ez így néha, testvérek vagyunk. - tértem ki az egyenes válasz elől és tettem még egy lépést felfele.
- Hát rendben, de igyekezzetek a békülést kevésbé hangosra csinálni, mert pihenni szeretnék. - vont vállat nagyanyám és már csak a szobája ajtajának csukódását hallottam. Fellélegeztem, hogy nem faggatózott tovább. Gyorsan a szobánk fele mentem, de Billt nem találtam ott. Tudtam hogy akkor csak egy helyen lehet, és a fürdő szoba kulcsra zárt ajtaja engem igazolt.
- Bill, nyisd ki légyszíves. - kértem halkan, miután a kopogásaimra semmi reakció nem érkezett.
- Hagyj békén kérlek. - szólt ki Bill, furcsa sírásba hajló hangon.
- Figyelj, nem akartalak bántani, bepörögtem, egy állat vagyok, bocsánatot kérek. Gyere ki rendben ? - hadartam el a mondandómat, de Billt nem hatottam meg.
- Hagyj egy kicsit magamra !
- Betöröm az ajtót, ha nem jössz ki. - fenyegetőztem és kezdtem mérges lenni, holott tudtam, csakis magamra lehetek dühös, hiszen én intéztem úgy, hogy ez így alakuljon.
- Azt megnézném...- mondta Bill gúnyosan.
- Ott akarsz ülni reggelig, vagy mi ?- kérdeztem.
- Akár. - jött a kurta felelet.
Feladtam. Lehet, hogy ikrem talán magától megbékül, ha kicsit hagyom megnyugodni, én meg jó mélyen magamba szállok.
- Egy seggfej vagy, de oké, lelépek, neked meg jó mulatást. - közöltem vele és dühösen bevágtattam a szobánkba. Ledobtam a kabátomat a székre, a csupa sár cipőmet meg utálattal lerúgtam magamról. Aztán erőtlenül az ágyamra dőltem és idegesen bámultam a plafont. Vártam, hogy Bill kijöjjön a fürdőszobából, de nagyon nem siette el. Egy idő után meguntam az ágyon való fetrengést és leballagtam a nappaliba tv-t nézni. Miközben az unalmas műsorokat bámultam, átfutott az agyamon, hogy talán el kellett volna mennem Romanékkal. Elvégre ők hívtak és lehet hogy nem is rossz szándékból. Jól be kellett volna rúgni és duhajkodni a városi éjszakában. Aztán részegen felszedni valami csajt, vagy éppen rámászni Natalie-ra, ő úgyis kéznél lett volna. Öntelt vigyor került az arcomra, de tudtam hogy a düh miatt vannak ezek a gondolataim. Valójában Billt akartam, hogy megbocsásson nekem, és gondolatban ezerszer felmentem az emeletre, rátörtem Billre az ajtót, majd vadul megcsókoltam és minden rendben volt. Milyen kár, hogy csak a fantáziában lehet ilyen könnyedén elintézni a zűrös ügyeket...
Már jócskán sötétedett és az emeletről semmi mozgást nem észleltem, kezdtem aggódni Billért. Mi van, ha a nagy hevességemben esetleg sérülést okoztam neki...Minden ép gondolatomat elhalványította a kéj és nem értettem, hogy fájdalmat okozok neki ahelyett hogy izgalomba hoznám...Olyanba, amilyenben én is voltam. Bár a dolog nem úgy végződött ahogy elképzeltem, mégis felborzolta a kedélyeimet, amikor vissza gondoltam rá. Ez volt életem egyik legizgalmasabb tapasztalata. Forró volt és felkavaró, mert olyat tettem mint még soha és amit feltételezni sem tudtam volna magamról korábban. Sajnáltam, hogy ikrem nem így vélekedett.
Váratlanul furcsa zaj ütötte meg a fülemet. Valami sípolt, egyszer, kétszer, háromszor. Majd abba maradt. Körbe pillantottam és megláttam Bill mobil telefonját az asztalon két újság alatt. Gyorsan kezembe vettem és láttam, hogy neki jött üzenet. Mióta újra együtt laktunk, egyszer sem láttam, hogy Bill hívást vagy sms-t kapott volna. Na, nem mintha én népszerűbb lettem volna, engem is csak párszor kerestek a régi haverok az otthonból, vagy valamelyik nevelő családból. A telefon kijelzőjén ott villogott a név: Andreas, nekem meg a szívembe mart valami és izzadtság öntött el. Ez a kretén Andreas, úgy látszik, nagyon nagy barátja akar lenni Billnek. Vajon mi a jó eget írogathatott neki ?!
Még mindig csend volt az emeleten és a nagyi sem jött ki a szobájából. Megragadtam az alkalmat és kioldottam a készülék billentyű zárját, hogy elolvashassam az üzenetet, tudtam hogy helytelen, de azt is tudtam, hogy szétvetne a kíváncsiság, ha nem tenném.
Rövidke sms volt. Az a barom biztos nagyon unatkozhatott, azért írt:
SZIA BILL ! KÉPZELD, AZ UNOKA TESÓMTÓL KAPTAM KÖLCSÖNBE EGY RAKÁS JÓ ZENÉT, HA GONDOLOD, ÁTMÁSOLOM SZÍVESEN. A KÉRDÉS CSAK AZ, MEG TUDJÁTOK E HALLGATNI OTTHON, NEM EMLÉKSZEM, HOGY LÁTTAM VOLNA NÁLATOK LEJÁTSZÓT. MAJD JELEZZ VISSZA EZ ÜGYBEN. JA, ÉS NINCS ELFELEJTVE AZ EGYÜTT BULIZÁSOS ESTE SEM. ÜDV A TESÓDNAK IS. ANDREAS.
Hányingert kaptam Andreas beképzelt üzenetétől. Hihetetlen, még az sms-e is felvágós. Nem emlékszik, látott e nálunk lejátszót...Arra biztos emlékezne, ha a szájába lépnék. Kit érdekelnek a hülye zenéi ? Biztos valami nyálasságot hallgat, LaFee-t, vagy Silbermondot, az való a buzi fejének. Nem értettem, egy találkozás és minimális ismeretség után, miért írkál Billnek ? Vagyis volt egy sanda gyanúm, hogy ikertestvérem erre az Andreas gyökérre is ambivalens hatást gyakorolt és ettől eltöltött valami hihetetlen gyűlölet Andreas irányába. Az első ötletem az volt, hogy szépen kitörlöm az üzenetet, volt - nincs, bizonyítsa be valaki az ellenkezőjét, de aztán marokra fogtam a telefont és lassú léptekkel felmentem vele az emeletre, hogy közöljem Billel, üzenete érkezett.
Már nem is fordultam a szobánk felé, hanem a fürdőszobába vettem az irányt.
- Ez hihetetlen. - csóváltam a fejemet, mivel az ajtó még mindig be volt zárva. Hangosan bekopogtattam.
- Te vagy az Tom ? - kérdezte Bill halkan.
- Ugyan ki lenne ? Meddig szándékozol még ott dekkolni ? Lassan rád esteledik. - feleltem idegesen.
Aztán kis ideig csak tompa zajok szűrődtek ki, majd váratlanul nyílt az ajtó és ott állt előttem Bill egy szál törölközőben. A zuhany alól jöhetett, testén vízcseppek futottak végig. Erre olyannyira nem számítottam, hogy a szavam is elakadt. Megbabonázva bámultam testvérem hasát és a törölközővel fedett ágyékát. Zúgni kezdett a fülem és éles fájdalom nyilallt a gyomromba. Kellett egy perc is, mire szóhoz jutottam és levegőhöz. Lelki szemeimmel pedig már le is vetkőztettem Billt.
- Izé...mekkora öröm, hogy végre kijöttél.- húztam el a számat fülig vörösen.
Bill nem szólt semmit, elment mellettem, be a szobába. Ott pedig lassan, ráérősen ruhát kezdett keresni magának. Utána mentem és megálltam az ajtó félfánál, onnan néztem a mozdulatait, a vizesen arcába hulló haját, nedves testét. Örültem, hogy nem esett baja és a megnyugvás mellett veszettül kívántam is. A szerszámom minden másodperccel keményebbé vált.
- Jött egy üzeneted, ha nem gond, elolvastam. - szólaltam meg hirtelen. Bill felkapta a fejét.
- Nekem üzenet ? - kérdezte hitetlenkedve.
- Ja. Tessék, olvasd ! A kis barátod írta. - grimaszoltam. Bill értetlen fejet vágott és közel lépve hozzám kivette a kezemből a mobilt. Átfutotta az üzenet sorait, aztán a telefonját az íróasztalra helyezte.
- Miért olvastad el ? - érdeklődött alig hallhatóan, de cseppet sem szemre hányóan, miközben vissza sétált az ágyon szerte-szét heverő ruháihoz.
- Nem tudtam, hogy tilos. Azt hittem, nincsenek titkaid előttem. - feleltem sértődötten.
- Nincsenek is. - rázta meg a fejét szelíden ikrem.
- Mit akar tőled ez az Andreas ? - kérdeztem egy gondterhelt sóhajjal.
- Mit akarna ? Átmásolni néhány zene számot. Milyen kár, hogy nincsen lejátszóm, de azért kedves tőle. Majd megírom neki. - Bill alsóneműt húzott elő a ruha kupacból, majd szemérmesen lerakta az ágyra az ágyékát eddig takaró törölközőt. Az összes erő kiment belőlem, még jó, hogy az ajtó félfának támaszkodtam, mert biztos a földre esek máskülönben. Igyekeztem nem oda figyelni, de persze nem jött össze, ikrem legérzékenyebb testrésze mágnesként vonzotta a tekintetemet. Ha lehet még pirosabb lett az arcom, mint az előbb és a hátamon izzadtság csordogált végig, az izgalmam egyre csak fokozódott és egy tompa sóhaj hagyta el a számat. Bill észlelte, hogy őt bámulom, gyors mozdulatokkal magára kapta az alsó neműt, majd belebújt egy pólóba és egy nadrágba is. Villám gyorsan öltözött, én pedig sajnáltam a hirtelen múló másodperceket. Testvérem már a szekrénynél pakolt, mikor össze szedtem magam és beléptem a szobába. El sétáltam mellette, majd leültem az ágyamra. Nem tudtam mit mondani, csak bámultam az ágy szélénél felgyűrődött lepedőt.
- Akarod tudni mit gondolok most ? - szólalt meg váratlanul ikrem. Felkaptam a fejemet. Már nem pakolt, csak állt tőlem nem messze mellkasán keresztbe font karokkal.
- Persze. - nyögtem ki meglepetten.
Bill lesütötte a szemét.
- Hogy ha ez a szex...ha már az eleje ilyen fájdalmas...én soha, de soha nem akarom majd kipróbálni ! - mondta elcsukló hangon, de igen elszántan. Ez a vallomása hirtelen ért, és szíven is ütött. Tényleg beláttam, egy korlátolt állat voltam, aki csak a saját élvezetére és kíváncsiságára gondolt, minden mást figyelmen kívül hagyott. Fájdalmat okozott, testileg és lelkileg.
- Ez nem mindig ilyen...A rendes szex...nyilván te is tudod...vagy sejted, hogy ha egy lánnyal vagy, az neked nem fáj. Egyáltalán nem... - dadogtam és teljesen zavarba estem. Még én sem csináltam lánnyal, de amit a srácoktól hallottam az otthonban, abból az jött le, hogy csak a lánynak rossz először.
Bill hitetlenkedő képet vágott.
- Amit a garázsban csináltunk, szörnyen rossz volt...Nem tudom, volt e hasonló fájdalom az életemben...És annyira szégyelltem magam...sőt még most is...
- Te jó ég, ne magadat szégyelld, te nem tehetsz semmiről. Én vagyok egy balfék, nem tudtam, hogy ez ennyire rossz lesz neked, igazából azt sem tudtam mit csinálok, én csak ki akartam próbálni, mert kívántalak...- pattantam fel és oda léptem Billhez. Furcsa fényesség áradt a szemeiből, amit én csalódottságnak vagy bizalmatlanságnak láttam, de szerettem volna ha ez nem igaz, hogy csak hallucinálok...
- Tudom, hogy nem volt szándékos. - mondta halkan.
- Még szép hogy nem ! De szólnom kellett volna, igazad volt. És azt is megértem, ha már nem bízol bennem. - bólogattam hevesen. Testvérem ekkor elmosolyodott. Olyan igazi szomorú mosollyal.
- De bízom benned. - suttogta őszintén.
- Köszönöm. - mondtam szintén suttogva és megkönnyebbülten. Mintha kő gördült volna le a szívemről, nagyon sokat jelentett nekem ez a törékeny bizalom, amit majdnem sikerült elvesztenem. De többet ilyen nem fordulhat elő.
Karjaimmal átfontam Bill derekát és magamhoz húztam. Aztán másodpercekig bámultam a szemeit, mielőtt megcsókoltam volna az ajkait. Azok után amit tettem vele, mégis csak megbízott bennem ! A felhevült, szorosan hozzám simuló teste volt erre a legjobb bizonyíték. Csak álltunk ott, vadul csókolózva, mindenről elfeledkezve. Bill édes ajkai és forró nyelve, kizárta előlem a külvilágot, minden porcikámba kívánalom költözött ismét, egyre mohóbban csókoltam őt, hangosan szuszogva, miközben kezeim a ruhái alatt simították végig ikrem bőrét. És ő is érintett engem, ujjai elsiklottak a nyakamnál, végig a gerincem vonalán, aztán valahogy a mellkasomra kerültek. Kezdett hatalma alá vonni a szédülés, hiába voltak becsukva a szemeim, éreztem, hogy megy ki a talaj a lábam alól. A szívem gyors ütemet vert és remegtem egész testemben.
Hirtelen lentről ajtó csapódás törte meg a némaságot. Szét ugrottunk Billel és lihegve szemléltük egymást több méter távolságból.
- Mi volt ez ? - kérdezte zihálva Bill.
Vállat vontam és csak vártam, mikor tűnik fel nagyanyánk a szobánk ajtajában. De nem jött, sőt semmi újabb zajt nem hallottam, csak a szívemet vad dübörgését. Belülről szétfeszített a vágyakozás, az izgalom, csókolni akartam még Billt, szorosan ölelni, hallani a sóhajait, gyors levegő vételeit és akármilyen durva dolog, de ugyanazt csinálni vele, amit a garázsban. Persze jóval finomabban és csakis az ő engedélyével. De akartam azt az érdekes tapasztalatot és a mindenemet beterítő kéjes izgalmat. Az ágyékom egyre erősebben lüktetett, már szinte fájt, ahogy a gyomrom is és lázas érzés borított el mindenhol. Néztem ikrem össze zavarodott és piros arcát, még mindig gyorsan emelkedő mellkasát és önkéntelenül is felnyögtem. Majd váratlanul a fürdőszoba felé vettem az irányt.
- Kell egy hideg zuhany. - jelentettem ki hangosan.
- Miért ? - értetlenkedett Bill és gyorsan jött a nyomomban.
A fürdőszoba ajtónál megálltam és a hűvös fa anyagnak nyomtam az izzadt homlokomat.
- Mert le kell nyugodnom, vagy magamhoz nyúlnom, mit tudom én...- válaszoltam dacosan nagy sóhajok közepette.
- De Tom. - pirult bele a mondatomba Bill.
Én is elvörösödtem és idétlen vigyor terült szét az arcomon.
- Tudod mi lenne a legjobb ? Ha te csinálnád nekem, azt el bírnám viselni. Szeretem, ahogy megfogod...- és lopva Billre sandítottam. Félénk mosoly ült a szája szélén. Oda hajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a szájára.
- Ne...a nagyi feljöhet és meglát...- húzta el a fejét.
- Lehet hogy nincs is a házban. Akkora a csend...- mondtam és egy újabb puszit adtam Billnek, ezúttal csak az arcát sikerült eltalálnom.
- És ha mégis ? - kérdezte halkan Bill.
- Oké, akkor békén hagylak...- emeltem fel megadóan a kezeimet. Bill elmosolyodott.
- A nappaliban leszek. - mondta még és indult volna, de valami megállásra késztette. Vissza nézett rám. Én még mindig ott ácsorogtam a fürdőszoba ajtajában, pedig már el is felejtettem a nem rég beígért hideg zuhanyt.
- Ugye nem haragszol ? - érdeklődtem, miután jópár másodpercig csak bámultam Billt.
- Nem. - felelte röviden.
- Azt akarom, hogy bármi amit együtt teszünk, az olyan jó legyen neked, mint nekem. De ha mégis fáj, hát akkor fájjon nekem is. Ez így igazságos...- mondtam, miközben el-elvesztem a szemének csillogásában.
- Ez mit jelentsen ? - kérdezte ikrem.
- Hogy ha kíváncsi vagy mit érezhettem, és azt akarod csinálni, amit én csináltam veled a garázsban, hát állok elébe. - válaszoltam megvonva a vállamat. És így is gondoltam. Ikertestvérek vagyunk, mindenben egyformán kell osztoznunk, legyen az jó vagy rossz dolog. Különben is, furcsa bizsergés járt át, a gondolattól, hogy Bill esetleg szavamon fog. Aztán össze borzadtam magamban, hogy te jó ég, egyre perverzebbé válok...
- Meggondolom, oké ? - Bill a padlót nézte, én meg döbbenten kaptam fel a fejemet. Azt hittem élből elutasít, mert ő annál sokkal félénkebb...
- Tedd azt ! - bólogattam kábán és néztem, ahogy Bill lassan lépkedve eltűnik az emeletről. Kis idő múlva meghallottam a tv hangját, és nagyiét, ahogy Billel beszélgetett. Az előbbi szavak valószínűtlennek tűntek, helyüket átvette a valóság ijesztő ridegsége, a vágy is lassan elhalványult, de én tudtam, hogy ez csak a felszín és történjen akármi, akkor sem leszünk már egy átlagos tizenöt éves ikerpár Billel. Ahoz túl sok mindent csináltunk és talán fogunk is csinálni, ami nem helyes és vissza vonhatatlan. Hiszen a vér kötelékének szabályait megszegve, minden falat, félelmet ledöntve, rohantunk előre, egy még nem meghatározott cél felé. Örömben bánatban, sötétben világosban, gyönyörben és fájdalomban egyaránt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése