- És most ? - a hangom megremegett. Tanácstalan voltam és nagyon izgatott. És persze féltem. Mi lesz vele ? Mi lesz velem ? És mi lesz velünk ? Kettőnkkel ?
- Gyere. - hallottam ikrem halk hangját és elindult az emeletre. Úgy ment fel, olyan magabiztosan, mintha tudná majd mi történik, mintha nem rettegne, úgy mint én. És lehet, hogy így is volt, lehet hogy már csak én féltem mindennél jobban és Bill szívéből eltűnt ez az érzés. Micsoda gyáva alak vagyok ! Mert én már semmire sem tudtam gondolni az idegességtől, minden idegszálammal az előttem álló percekre koncentráltam. És hogy mennyire nem akarom elszúrni, most az egyszer, de jó akarok lenni ! Remegő lábakkal baktattam ikrem után a sötétségbe burkozó lépcsőfokokon és a hátamon izzadtság cseppek csorogtak le szaporán. Arra számítottam, hogy Bill a szobánkba veszi az irányt, de ehelyett a fürdőszoba felé indult. Felkattintotta a villanyt és belökte az ajtót, ami halk nyikorgással engedelmeskedett neki. Szinte bántott a fény, össze húztam a szemeimet. Vajon, mit akar itt Bill ? Piszkosul nem értettem. Bezártam magunk mögött az ajtót és kérdőn várakoztam mi fog történni. Az idegességtől nagyokat dobbant a szívem. Bill megállt velem szemben és gyengéd csókot nyomott a számra. Nyomban viszonoztam és igyekeztem ugyanolyan lágyan csókolni, ahogy ő tette az imént. Felnyögtem, amint ajka az enyémhez ért és forró nyelvét megéreztem a számban. Karjaimat dereka köré fontam és csak öleltem, olyan szorosan, hogy éreztem egyre gyorsabb levegővételeit.
- Mégis, mit keresünk itt ? - érdeklődtem, ahogy levegőért kapkodva elhajolt tőlem. Kikerekedett szemekkel nézett rám, mint aki nem hiszi el, hogy komolyan ezt kérdezem. Kibontakozott az ölelésemből és húzni kezdte le magáról sötét színű pulóverét. A felismerés és a realitás bénítóan hatott rám. Valahogy ebben nem volt semmi jó és romantikus. Pont a fürdőszobában? Ahol elég hideg volt és a csap idegesítő hangokat kiadva csepegett. Nem értettem, Billnek hogy juthattak ilyen gondolatok az eszébe.
- Izé...- motyogtam és éreztem, hogy a zavarodottságtól lángol az arcom. Bill pulóvere és pólója halkan puffant, ahogy a járólapra ért, közvetlenül a lábaim elé. Fél szemmel sandítottam ruhátlan felsőtestére és a hímtagom máris merevedni kezdett, a torkom pedig teljesen száraz lett. Meg akartam érinteni a bőrét, simogatni mindenhol, csókokkal halmozni el a vállát, kulcs csontját és minden egyes porcikáját, de csak néztem és álltam ott bénán. Ikrem viszont nem húzta az időt, nadrágja után nyúlva gyors mozdulatokkal hámozta le magáról, hogy végül már csak alsóneműben legyen. Láttam rajta, hogy zavarban van, hogy ő is szégyellős, de legalább meg merte tenni a kezdő lépéseket, míg én még mindig pulóverben és nadrágban szobroztam ott, szememet a fürdőszoba padlójára szegezve. Holott vadul vágytam rá, hogy alaposan végig nézzek a testén, legjobban a már jól láthatóan kemény férfiasságán.
- Baj van ? - kérdezte szelíden Bill. Nem feleltem, csak megráztam a fejemet, de továbbra is szemlesütve álltam ott.
- De hiszen már láttuk egymást ruha nélkül...- mondta Bill és éreztem, hogy elmosolyodott. Biztos egy baleknak tartott, akinek mindig csak a szája jár, de mikor élesben mennének a dolgok, persze beijed. És lehet, hogy tényleg ilyen is voltam, megjátszottam magamat, a valóság meg nagyon különbözött attól a képtől, amit magamról festettem a külvilág felé. Bill hozzám hajolt és végigsimított a vállamon.
- Nehéz az első mozdulat...- jegyezte meg és olyan bölcsnek hatott a mondata, mintha ezer éve tudná mi a dörgés.
- Bill, én olyan rohadtul zavarban vagyok és...- nevettem fel kínomban és csak a fejemet csóváltam, miközben tekintetem fel-alá járt a plafon, Bill és a járólapok között. De tudtam, hogy Bill elnézi a kezdeti sutaságomat. Az én ikertestvérem megbocsájtja azt is, ha oltári nagy lúzer vagyok...
- Segítek. - majd váratlanul pulóverem széléhez nyúlt és határozottan húzni kezdte lefelé. És én hagytam. Bill pedig ugyanilyen kedvességgel szabadított meg a pulóver alatt lévő pólótól is.
- Kösz...- nyögtem ki, mire csak mosolygott, azzal az őrjítő és gyönyörűséges mosolyával.
- Valahogy csak el kell kezdeni...
- Alig hiszem el, hogy ez most komoly és hogy meg fog történni...- dadogtam, ahogy Bill már a nadrágomat húzta le rettentő szolgálat készen. Már nem bírtam nézni, hogy ő csinál mindent helyettem és hogy ilyen baromi szerencsétlen vagyok, úgyhogy gyorsan a bokámig toltam a ruha darabot és ki lépve belőle, most már mind a ketten egy szál alsóneműre vetkőzve álltunk egymás előtt. Én bámultam Billre, szinte megbabonázva fókuszáltam az ágyékára és azt hiszem, ő is így nézett engem. Mintha most először figyeltük volna meg jobban egymást. A szemeim elkalandoztak fehér bőrén, szaporán emelkedő és süllyedő mellkasán, izgatott arcán és mintha az idő is lelassult volna, legalábbis én így érzékeltem.
- Még mindig nem értem, mit keresünk itt...- szúrtam közbe jó két percnyi csend után és idegesen játszottam a piercing karikámmal. Bill közelebb lépett hozzám és ajka már az enyémet súrolta. Majdnem megcsókolt, de ehelyett csak nézett, ahogy én is eltévedtem barna szemeiben és szédülés kerített hatalmába. Néztem az ajkait és kezeim végig siklottak a gerincén, majd a derekánál álltak meg, miközben a csípőmnél éreztem kemény szerszámát és ez feltüzelt belülről.
- Nem akarom, hogy minden csupa vér legyen...- magyarázta végül Bill pironkodva.
A vér szóra össze ugrott a gyomrom. Erre hirtelen nem is gondoltam, ez az eshetőség teljesen kiment a fejemből. Én barom...
- Gondolod, hogy vérezni fogsz ? - suttogtam és kicsit émelyegni kezdtem, de gyorsan vettem egy nagy levegőt.
- Nem tudom. De nem akarom, hogy megundorodj tőlem, ezért arra gondoltam, jobb lenne a zuhany alatt csinálni, úgy talán nem olyan vészes... - rázta a fejét Bill és most már észrevehetően félelem költözött az arcára. Én viszont felháborodtam azon, amit mondott. Hogyan undorodnék tőle, mikor mindennél jobban akarom és ezen nem változtat még a vér sem.
- Te jó ég, sosem éreznék ilyet irántad...- vágtam közbe hevesen és hogy bebizonyítsam ezt, gyorsan megcsókoltam Billt, miközben bíztatást adóan húztam végig egyik tenyeremet a hasán, egészen férfiasságáig.
- Kívánlak, hát nem érted ?! - nyögtem a szájába és hirtelen mozdulattal benyúltam az alsónadrágjába, hogy megérintsem hímtagját. Izzadt a kezem és remegés cikázott végig a rajtam, amint ikrem legérzékenyebb testrésze nagyokat lüktetett az érintéseim nyomán. Bill hangosan felnyögött és csípője rándult egyet, majd türelmetlenül reszkető kézzel húzta el az útból az alsóneműt. Én pedig legalább ugyanígy remegve segítettem eltüntetni a saját alsónadrágomat, hogy nyugodtan érezhessük egymást.
- Várj...- csillant fel a szeme és hirtelen belépett a kádba, majd állított valamit a falra szerelt zuhany rózsa tartóján és megengedte a vizet. Nem tétováztam, gyorsan mellette termettem és forró csókkal tapadtam a szájára, miközben a fejünkre szaporán hullottak a langyos vízcseppek. Alig láttam tőlük, a szemem teljesen elhomályosult, de nem is kellett akkor a látás érzéke, elég volt, hogy érezhettem ikrem édes száját, meleg bőrét, kőkemény hímtagját, a csípőjét, ahogy finoman megmozdul, hallhattam kéjes nyögdécseléseit, miközben háttérzajként zápor esőre emlékeztetően hull a víz a zuhanyból. Már nem éreztem, hogy ez nem romantikus, sőt egyre inkább kezdett tetszeni Bill ötlete. Csak csókoltuk egymást, miközben egyik kezemmel folyamatosan Bill szerszámát kényeztettem, hol lassan és gyengéden, hol erősen és gyorsan, ahogy azt az ő teste is akarta. Valami furcsa ösztöntől vezérelve olvastam a sóhajaiból, tudtam már hogy jó neki, és azt is mertem remélni, hogy ha eljutunk odáig, akkor is tudni fogom, mit hogyan szabad. Ikrem teljesen átadta magát az érzéseknek, hangosan zihált és egész testével a hideg csempének dőlt, a nevemet ismételgette, majd egy váratlan pillanatban finoman eltolta a kezemet férfiasságától. Mosolyogni kezdtem, mert tudtam komolyan gondolta, amit még most sem mertem elhinni. Ma éjszaka megtörténik, amiről annyit fantáziáltunk és ami egyszerre félelemmel és izgalommal töltött el.
- Még ne...- mondta kifulladva, mire én nyomtam egy csókot a homlokára, ő pedig lihegve hajtotta fejét a mellkasomra. Pár másodpercig szótlanul álltunk a zuhany rózsa alatt, majd vizes ujjaim újabb felfedező útra indultak, elhagyva Bill legérzékenyebb pontját, egyenesen a lábai közé. Bill ezúttal nem ugrott el, nem lökött félre, mint a nagyi garázsában, szó nélkül engedte, hogy egyik ujjammal óvatosan belehatoljak. Nem akartam durva lenni, ezért éppen hogy megtettem, aztán inkább Bill hátát simogattam. És így is nagyon zavarban voltam, fura gondolatok jelentek meg a fejemben. Mikor az ujjammal ikrembe hatoltam, ismét azt a leírhatatlan érzést tapasztaltam, amit már párszor volt szerencsém és a gyomromban görcs ébredt a tudattól, hogy nemsokára nem csak az ujjam fogja bejárni ezt az utat. A szerszámom kegyetlenül kemény volt, szinte sóvárgott a beteljesülés után és nem is sok választott el attól, hogy ez bekövetkezzen. De Billhez hasonlóan én sem most akartam elélvezni és főleg nem a zuhany alatt. A csaphoz nyúltam és elzártam a vizet. Végre láthattam ikrem csodaszép arcát, amit a vágy, ha lehet még szebbé tett. Ajkai tűz pirosak voltak, szemei lázasan ragyogtak, fekete hajából csepegett mindenfelé a víz, végig folyva a vállán, a mellkasán, le a hasán, egészen ágyékáig. Órákig el tudtam volna bámulni, de most sürgetett a vágy, felül kerekedett bennem a férfias ösztön. Megsimogattam Bill vizes haját és kiléptem a kádból, ikrem is gyorsan követett, de a kérdés ott volt a szemeiben, mert most ő nem értette, miért vetettem véget az előbbinek.
- Ne itt csináljuk. Ha már szeretkezünk, akkor tegyük azt úgy, ahogy kell. Az ágyban. - mondtam alig hallhatóan és izgalomtól teljesen elrekedve. Bill egyet érthetett velem, mert halványan bólogatott és az ajtót kinyitva megindult a szoba irányába. Hallottam gyors lépteit és én is igyekeztem utána menni, de szemeim előbb végig pásztázták a polcot. Máris lekaptam a sarokban heverő testápolós flakont, ami valószínűleg a nagyié lehetett, bár fogalmam sem volt hogy és mikor került oda, mikor az ő dolgai a földszinti fürdőszobában vannak, de nem is érdekelt, Bill után eredtem. A hideg levegő megcsapott, ahogy végig mentem a folyosón és fázott a talpam a hűvös járólapon. Mire a szobába értem tiszta libabőrös voltam. Bent már csak az éjjeli lámpa világított sejtelmesen, testvérem pedig éppen az ágya előtt ácsorgott csuromvizesen. Karcsú teste gyönyörű volt és törékeny és ezt még csak fokozták az ott található művészi tetoválások. Még a levegő is a tüdőmben akadt egy pillanatra a látványától. Az ágyra pillantottam, ahol a takaró az ágy egyik végébe hajtva, a lepedőn törölköző hevert gondosan oda készítve. Meghökkentem, hogy Bill erre is gondolt, de szó nem jött a számra, csak nyeltem vissza a könnyeimet, amik valahogy előtörtek és vegyültek az arcomról csorgó vízcseppekkel. Bár rohadtul szégyelltem, de elérzékenyültem és persze újból megijedtem. Ki gondolta volna, hogy a szüzesség elvesztése ennyi érzelemmel járhat ?! A helyzet másodpercről másodpercre kezdett egyre valósághűbb lenni.
- A jó életbe...- sóhajtottam gondterhelten.
Bill a kezemben lévő testápolós flakonra mutatott.
- Az mi ? - érdeklődött.
- Izé...a fürdőszobában találtam a polcon. Szerintem a nagyié...Testápoló...Tudom, hogy síkosító vagy micsoda kellene, de olyanunk nincs kéznél. Szerintem ez is megteszi...Gondolom...- dadogtam fülig vörösödve és hogy zavaromat elrejtsem, törölgetni kezdtem vizes arcomat.
- Biztosan jó lesz... - Bill félszegen mosolyogva bólogatott, miközben helyet foglalt az ágyon. Először csak leült az ágy szélére, majd váratlanul le is feküdt rá és magára húzta a takarót, úgy hogy pont elfedje meztelen ágyékát. Nem volt más hátra, mint hogy én is mellé feküdjek. A lábaim eléggé remegtek és folyamatosan ki akartak csúszni alólam, a lépteim bizonytalanok voltak, ráadásul majd megfagytam, mert vizes voltam. Örökké valóságnak tűnt, az a néhány másodperc, míg Bill ágyáig nem értem. Láttam, hogy figyelte minden lépésemet és aggodalom csillogott a szemeiben, ami kicsit enyhült, ahogy mellé dőltem és fedetlen, vizes bőrünk össze simult. Melegség járt át az érzéstől és a félelmeim kicsit oldódtak. Jó volt a közelében lenni. A párnára raktam a testápolós flakont, majd azt vártam mi legyen, hogyan tovább, melyikünké az első lépés. Bill megint csak bátrabb volt, mert felém kerekedett és azonnal hevesen csókolni kezdett. Mohón húztam magamra és az sem zavart, hogy a hajából jéghideg vízcseppek csurrannak le az arcomra. Égetett a vágy iránta és hangos nyögés hagyta el az ajkamat, amikor a férfiassága az én ágyékomhoz préselődött. Ujjaim nyirkos haját simították, a nyakát, nedves hátát, végig a gerince vonalát, közben meg szomjasan forrt egybe a szánk, a nyelvünk és talán egyszerre dobbant a szívünk is. Ikrem hamar rátalált ágaskodó szerszámomra és finoman elkezdte húzgálni rajta a bőrt. Nem volt durva vagy gyors, én viszont így is majd szét robbantam a vágytól. Teljesen leizzadtam, a csípőm ütemesen mozgott, hangosakat nyögtem és egyre erőtlenebbül szorítottam magamhoz Billt, aki csinálta ami kellett, túl jól is. A mozdulatai fokozatosan mind gyorsabbak lettek és sodortak a biztos beteljesülés felé.
- Ne csináld, mert nem bírom tovább...- toltam el magamtól, mikor a jól ismert érzés kezdett elindulni az alhasam irányából. Egész testemben reszkettem és kiszáradt a szám is. Feljebb húzódtam az ágyon és nagy levegőket véve igyekeztem vissza nyerni az uralmat magam felett. De Bill nem adott sok időt, mert ekkor már a nyakamat csókolgatta és nedves ajkai egyre lejjebb haladtak a mellkasom, a hasam, majd az ágyékom irányába. Nem tudtam ellene tenni.
- Jaj Bill...- sóhajtottam megadóan és a párnára hanyatlottam, amint szája birtokba vette hímtagomat. A nyelve forrón nyalta körbe a férfiasságomat, a piercingjét valahányszor megéreztem, össze rándultam. Édes kínzás volt ez. Pillanatok alatt ismét önkívületbe kerültem, a kéj felhője elhomályosította mindenemet. Már alig tudtam gondolkodni, Bill pedig egyre szenvedélyesebben, mélyebben csinálta, válaszul én hangosan nyögdécseltem minden izgató mozdulatára és kezdett elmosódni a világ. A színek, hangok eltűntek, csak a saját lélegzetemet hallottam, ahogy remeg és ahogy zihál. Le kellett állítanom, mert tudtam, ha így folytatja, mindjárt vége lesz mindennek és én nem így akartam. Érezni akartam őt teljesen, úgy ahogy elterveztük. Minden erőmet összeszedve gyengéden simogattam meg fekete haját, mire felnézett rám.
- Most én jövök Bill. - lihegtem és amint felkúszott mellém, fekvő helyzetbe toltam. Kisimítottam hajtincseit izzadt arcából és gyönyör telve pillantottam végig rajta, miközben szapora lélegzetvételeit hallgattam.
- Olyan nagyon-nagyon szép vagy...- suttogtam neki és megcsókoltam az arcát. Hálásan mosolyogva karolt át, én pedig nagyokat sóhajtva szívtam be az illatát és egy fél percig így maradtunk. A bőrünk szinte mindenhol össze ért, együtt lélegeztünk és még a szempillánk is egyszerre rezdült, mindkettőnk teste vadul sóvárgott a beteljesülés iránt. Tudtam, hogy tökéletesen egyek voltunk már akkor is, de mind a ketten tudtuk, hogy többet akarunk, eleget vártunk és ma eljött az idő. A mi időnk...
- Biztos, hogy akarod ? - kérdeztem még egyszer bizonytalanul és egyik kezemmel szüntelenül ikrem arcát simogattam.
- Biztos. És te ? Ugye, nem gondoltad meg magad ? - kérdezett vissza szaporán helyeselve Bill.
- Oh, dehogyis...- ráztam meg a fejemet.
- Akkor jó, mert én sem. Kívánlak Tom és ezt szeretném bebizonyítani...- Bill a párnán heverő testápolós flakon felé nyúlt és a kezébe vette. Ajkamra forrt a szó és a szívem a torkomban dobogott. Ikertestvérem egy keveset a tenyerébe nyomott a krémből, majd a lábai közé nyúlva bekente magát vele. Elvörösödve bámultam a jelenetet.
- Ezt...honnan tudod, hogy így kell ? - nyögtem ki és éreztem, hogy az izgalom átjár a látottaktól. Bill vállat vont és a szemét lesütve válaszolt.
- Nem tudom...Csak gondolom...
A hangja remegett és tanácstalanságot tükrözött.
- Én sem tudom, hogy kell, de azt hiszem, remekül csinálod...- bíztattam és megnyaltam kicserepesedett számat. Kivettem Bill kezéből a flakont és vissza raktam a párnára, majd ikrem lábait szétnyitva hajoltam felé. A csípőnk egymáshoz ért, a tekintetünk találkozott.
- Érints meg ! - kérte Bill halkan és kérnie sem kellett, én is éppen arra vágytam, hogy ujjaim alatt érezzem a bőrét. Gyengéden csókoltam meg ajkát, a nyelvem finoman csúszott a szájába és ő is ilyen óvatos volt. Közben tenyeremet végig húztam a nyakánál, a vállainál, a mellkasán át, a hasán lévő tetoválásig. Onnan már nagyon kicsit választott keményen álló férfiasságáig. Meg szerettem volna fogni, érezni a tenyeremben a forró testrész ütemes lüktetését, de Bill megragadta a csuklómat, mielőtt odáig ért volna a kezem.
- Bill...- bámultam rá csodálkozva, ő pedig kicsivel lejjebb tolta az ujjaimat.
- Csináld azt, amit a fürdőszobában a zuhany alatt...kérlek...- suttogta és jól tudtam mire gondol, mit szeretne, mégis össze ugrott a gyomrom, már a gondolattól is és eszembe jutottak azok a pillanatok, amikor ezek az érintések fájdalmat okoztak a testvéremnek. Hideg izzadtság jelent meg a homlokomon, de szerettem volna eleget tenni Bill kérésének.
- Oké...- bólintottam egy nagy sóhajjal kísérve. Nem néztem le, mert égetett a zavarodottság, inkább ikrem arcára pillantottam, miközben igyekeztem tapogatás és bizonytalan ösztöneim segítségével célt érni. Bill nem csak felkészült, hanem okos is volt, mert jó alaposan bekente magát testápolóval, ami könnyebbé tette az egészet és persze próbáltam én is gyengéd lenni. Már tanultam az előző esetekből. Nem akartam elsietni, először csak finoman megsimítottam az ott lévő területet, majd lassan hatoltam be és csak egyik ujjammal, közben egyfolytában Bill reakcióit figyeltem. Csak felszisszent, de nem kiáltott fel fájdalmában és a teste sem rázkódott össze, nem akart szabadulni, sőt simogató kezeit éreztem a hátamon, hogy húz maga felé. Apró csókot leheltem ajkára, ő pedig belecsókolt a vállamba, aztán a fejét visszahajtotta a párnára. Én pedig elkezdtem óvatosan mozgatni az ujjaimat. Teljesen kész voltam, még mindig féltem, de emellett ezer fokon izzottam mindenhol és a torkom kapart az izgalomtól. Olyan nagyon hihetetlen volt ez az egész helyzet.
- Folytasd...- mondta Bill beharapva az ajkát.
- Jól csinálom ? Ugye nem fáj ? - kérdeztem aggodalommal, de nem kaptam választ, csak halk sóhajtozást és ikrem csípőjének enyhe megrándulását. Nem hagytam abba, kicsit mélyebbre mentem, majd megpróbáltam egy másik ujjammal is belehatolni. Talán túl gyors voltam, izgatott és türelmetlen, de Bill élesen felnyögött és eddig ütemesen ringatózó teste megmerevedett. Rémülten álltam én is le és még levegőt is elfelejtettem venni. Csak néztem Billt, akinek szemében a fájdalom szikrái jelentek meg és nem tudtam, hogyan tovább.
- Bocsáss meg...- ziháltam és valami össze szorította a mellkasomat. Bill csak a fejét csóválta és megsimította a hajamat.
- Semmi baj. Tudtam, hogy fájni fog. Csináld tovább...
- Komolyan ? - vágtam a szavába. Testvérem válasz helyett bólintott és én tettem amit kért, de igyekeztem még ennél is óvatosabb lenni. Nehéz volt, mert be voltam indulva, amit tettünk az őrület szélére hajtott, hímtagom keményen ágaskodott és reszkettem egész testemben, mint aki fázik, holott csak a gerjedelem forralta a véremet. Most már több ujjal voltam benne, és csodálkozva tapasztaltam, hogy Bill átmeneti fájdalmát, mozdulatlanságát, óvatos, lassú mozgás váltotta fel, halk sóhajokkal vegyítve, miközben ajkaink újra egymásra tapadtak és nyelveink forrón játszadoztak egymással. Másik kezemmel finoman simogattam Bill szerszámát, és ő is simogatta az enyémet. Kezdtünk ismét bele melegedni, a zavaros kérdezz felelek eltűnt, minden olyan magától értetődőnek hatott, az ösztöneink sikeresen vezéreltek minket. A testünk egyszerre mozdult, a sóhajok egyszerre törtek fel belőlünk és mindketten éreztük, milyen közel az extázis. Percekkel később már három ujjal hatoltam Billbe, aki csak az első pár másodpercben nyögött fel fájdalommal telt hangon, utána inkább kéjesnek mondhatóan sóhajtozott. Láttam valami élvezetet kipirosodott arcán és éreztem testének remegését, ahogy kapaszkodott belém. Majd váratlanul felnyitotta szemeit.
- Készen állok...
Rémülten dobbant a szívem és csak pislogtam Billre.
- Úgy érzed ? - bukott ki belőlem az infantilis kérdés, de még mindig nehezen képzeltem el, hogy megtesszük.
Bill ott feküdt alattam, teste nyirkos volt az izzadtságtól. Az éjjeli lámpa fénye halványan rávetült csodaszép arcára. Halkan kapkodta a levegőt és nyelvével végig szántott ajkán.
- Igen...- mondta. Persze újra megrohant a tanácstalanság és ha nem részegített volna meg az izgatottság, most biztos átismétlem a biológia órán tanultakat, bár igaz, hogy azok csak férfi-nő felállást említenek, de képtelen voltam ilyesmikre gondolni.
- De fájni fog és vérezni...és lehet, hogy elszúrom...sőt biztos...- hadartam el idegesen, de Bill csak mosolygott. És a mosolya volt nekem a legjobb bizonyíték, hogy akarja és hogy semmi sem változtathatja meg a döntését. Már nem kérdeztem és nem értetlenkedtem tovább. Kihúztam az ujjaimat belőle és a testápolós flakon után nyúltam. Nagyon reszketett a kezem és csak többedik próbálkozásra sikerült kinyitnom a flakon tetejét. A hideg a gerincemig sugárzott, ahogy a hűvös krémet a hímtagomra kentem, jutott jó bőven máshova is, de nem tehettem róla, nagyon izgultam. Aztán ismét ott feküdtem ikrem lábai között, mindenem csupa csúszós krém és izzadtság volt és majd meghaltam a félelemtől. Bill, hogy oldja a feszültséget és a zavartságot kettőnk között, határozottan magára vont és érzéki csókkal tapasztotta be a számat, miközben készségesen megemelte a csípőjét, hogy közelebb férkőzhessek hozzá. Ismét az ujjaimra bíztam magam és kicsit megnyugodtam, mikor az előbb érzett környékre értem. Olyan forró volt és síkos a rengeteg sok testápolótól, amitől még a szoba is barack illatúvá változott. Többször finoman megsimítottam az érzékeny területet, majd ismét bele hatoltam az egyik ujjammal, aztán még egyel. Bill aprót nyögött és hátravetette a fejét és amikor az ujjaimat mozgatni kezdtem, az ő teste is azonos ütemben kezdett mozogni. Éreztem keményre merevedett férfiasságát az enyémnek feszülni és átjárt a bizsergető izgalom. Kihúztam az ujjaimat ikremből és gyengéden oda raktam a hímtagomat. Egy rekedt nyögés szakadt fel belőlem és az, hogy valószínűleg nem fogom sokáig bírni, mert idő előtt elélvezek. Bill arcára néztem, résnyire nyitva lévő szemeire és tudtam mit vár tőlem. Hogy legyek férfi néhány percre, még ha valójában gyerek is vagyok. Őrjítően lassan mozdultam és hatoltam bele. Éreztem, hogy nyílik meg és hogy borít el a kéjes forróság, amit most tapasztaltam először életemben. És semmihez sem volt hasonlítható. Szoros volt, csúszós és nagyon meleg. A felismeréstől majdnem felkiáltottam.
- Jó ég !
Ikrem majdnem zárt szemei felpattantak, amikor megérezte szerszámomat lassan magában és fájdalom rántotta görcsbe, az arca halál sápadt lett.
- Tom ! - a hangja kétségbe esett volt és láttam a könnyeket a szemében. Közel hajoltam hozzá és ajkam a homlokát, majd az arcát súrolta. Meg sem mertem mozdulni másodpercekig, mindkettőnket szoktattam ehhez a rendkívül különös érzéshez, ami nekem túlon túl jó volt, neki viszont biztos szenvedés.
- Mit érzel ? - kérdeztem és homlokomat a vállához döntve egy pillanatra lecsuktam a szememet.
- Leírhatatlanul fáj...De nehogy abba hagyd... - mondta fájdalomtól elfojtott hangon testvérem és megremegett a szája. Megijedtem, nem akartam hogy ez legyen. Ettől rettegtem.
- De féltelek...- motyogtam.
- Nem kell, minden rendben lesz. Engem boldoggá tesz, hogy a tied lehetek...- suttogott Bill alig hallhatóan.
- Igen...Benned vagyok és most már az enyém vagy Bill...- mosolyodtam el bátortalanul, miközben csípőm egy aprót moccant. Bill hangosan és fájdalmasan felszisszent és belekapaszkodott a vállamba.
- Ez csodálatos, még akkor is ha fáj. - mondta, mikor a fájdalom alább hagyott és könnyes szempillái meg-meg rezdültek.
Újra mozdultam, ugyanolyan lágyan mint azelőtt és közben kezeimre támaszkodva bámultam Bill arcát, a piercinget a szemöldökében, a fekete tincseit. És éreztem a két tenyerét a hátamon.
- Egyek vagyunk...- suttogtam neki és ő fájdalommal vegyes kéjjel mosolygott.
- Szeretlek...
Ez a vallomás kettészakította a lelkemet és a szívem mélyéig hatolt. Régen nem tulajdonítottam nagy jelentőséget ennek a szónak, mondták már nekem mindenféle hülye csajok az otthonból, azért mert akartak valamit és talán egyszer kétszer Bill meg a nagyi is mondta, de sohasem éreztem komolyan a súlyát. Most viszont, a Billel közös szobánkban, a félhomályban, a felgyűrődött lepedőn és a szétdúlt ágyon, egymáson feküdve, együtt átlépve egy tilos határ kapuját, új értelmet kapott a szó. Bill most máshogy mondta és máshogy is érezte. Tudtam ezt.
- Én is szeretlek Bill. - sóhajtottam egyet és ajkamat ikrem izzadt arcára nyomtam.
- Csináld és ne hagyd abba. - kérte Bill és eddig óvatos, elvétett mozgásból átváltottam valamivel ütemesebbe és gyorsabba. Az testem, a csípőm, az ágyékom, mind tudta a dolgát. Bill halkan nyöszörgött alattam minden erősebb mozdulatomnál és gondoltam, hogy még mindig fáj neki, de bennem megállíthatatlanul elindult valami. Az, ami által férfi vagyok. Az önzőség és a birtoklási vágy. Pillanatok alatt elvesztettem az amúgy is nehezen uralható kontrollt magam felett, többet akartam, mélyebbre menni, erősebben csinálni, minél hamarabb eljutni a csúcsra. Hallottam ikrem fájdalmas zihálását és éreztem, még mindig össze ránduló testét. De már nem néztem az arcát, már csak az ágy szélét bámultam és verejték cseppek csorogtak a szemembe. A testem vadul mozgott előre - hátra és mind hangosabban nyögdécseltem. A forróság körbevett, még mindig iszonyatosan síkos volt ott lent minden, ragadtam mindenhol, izzadtam és remegtem, de nem álltam le a mozdulatokkal. El akartam élvezni. Úgy ahogy még sohasem. És erre nem is kellett sokat várni. A fejemben csak Bill neve visszhangzott és magam elé képzeltem az arcát, az ő nevét akartam kimondani az extázis pillanatában, de nem ment. Amint megéreztem a semmihez sem fogható, jól ismert, megfogalmazhatatlan érzést, minden akaratom a semmibe veszett. A kéj végig hasított rajtam, bejárva minden részemet. A csípőm megállt a ritmusos mozdulatokban, ahogy elsöpört az orgazmus. Csak egy hangos, rekedt és kifáradt nyögést hallattam, majd a kezeim kicsúsztak alólam és reszketve borultam Billre. És úgy maradtam, kapkodva a levegő után, izzadtan. A szívem hangosan dübörgött, majd ki akart ugrani a torkomon. Minden tagom nehéz lett, nem esett jól kinyitni a szemeimet, nem esett jól megmozdulni és gondolkodni sem. Örökre ott tudtam volna feküdni ikrem testén, nem tudva a külvilágról, az idő múlásáról, a valóságról. De a varázs elég hamar eltűnt, mi férfiak így lehetünk összerakva, ami nem valami jó, mert pár perc múlva vissza nyertem egyenletes légzésemet és szívdobogásomat, csak a fejem zúgott egy kicsit és szomjúságot éreztem. Lefordultam Billről a hátamra és felnyitottam a szemeimet. A félhomályos szoba fogadott, a rohadt nagy csend és a szemeim előtt ugráló lila-fekete foltok a plafonon. Lopva Billre néztem, aki szintén a plafont bámulta és döbbenetszerűség ült az arcán. Döbbenet az én részemről is volt...Hát megtettük...Szeretkeztünk...Visszavonhatatlanul...
- Kell egy cigi. - jelentettem ki halkan és lekászálódtam az ágyról. Megkerestem a cigis dobozomat, kivettem egy szál cigarettát és az ablakhoz mentem. Kinyitottam és arcomba vágott a hűvös hajnali levegő, meg a vaksötétség. Baromi nagy nyomasztó némaság volt az utcákon. Egy ház ablakában sem égett a fény, persze ki lenne az a lökött, aki ilyentájt még nem alszik rajtam meg Billen kívül ?! Meggyújtottam a cigit és mohón szívtam, miközben éreztem, hogy ragacsos melegség csorog le a lábamon, kicsit idegesített, de csak szívtam a cigarettámat reszkető kézzel és bámultam ki rezignáltan az ablakon. Nem tudtam, hogyan is érezzek ezek után. Mindig azt hittem, hogy majd felemelő lesz, majd szárnyalni fogok az égig, ha túl esek a tűzkeresztségen, de most nem éreztem ilyesmit. Persze lehet, idő kell hozzá, hogy felfogjam mi történt. Hogy elkövettem az egyik legnagyobb bűnt, amit ember elkövethet, lefeküdtem a saját ikertestvéremmel. És nem gyengén élveztem is. Hazudtam volna, ha az ellenkezőjét állítom. Lehet, hogy holnap már mást gondolok, de most még igencsak idegen és furcsa az egész, mintha nem én tettem volna. Elnyomtam a cigimet, a csikket elhajítottam és becsuktam az ablakot. Oda ballagtam Billhez és leheveredtem mellé. Még mindig ugyanúgy feküdt, mint az előbb és biztosra vettem, hogy nagyon gondolkodik valamin. Az arca már nem volt olyan tűzpiros, sőt inkább sápadtnak látszott, a szája cserepes volt, a szemei elkalandoztak a plafon irányába, a haja teljesen össze kócolódott. Biztos igyekezett feldolgozni az előbbi eseményeket.
- Sajnálom, hogy nem vagyok nagyon bőbeszédű, de alig jutok szóhoz és nincs olyan kifejezés, ami leírná mit érzek...- mondtam alig hallhatóan és valami sírás féle szorongatott már megint.
- Hát én sem tudok mit mondani...- tette hozzá Bill furcsa hangon az ajkát harapdálva és megkönnyebbülést vettem észre a vonásaiban, biztos örült, hogy túl esett az egészen és maga mögött hagyhatja élete legfájdalmasabb három percét.
- Bocsáss meg minden fájdalomért. - suttogtam neki és megsimítottam a nyakát. Elmosolyodott, de nem volt az igazi.
- Semmi baj...Hiszen mindketten tudtunk arról, hogy így lesz...
- Nem akartam bevadulni a végén, csak...ez kegyetlen jó volt és nem bírtam már magammal. Igyekeztem gyengéd lenni, amennyire tudtam, de most mégis gyötör a bűntudat, amiért ezt tettem veled...- a kezemet végig húztam Bill mellkasán, majd a hasán és hamarosan rátaláltam férfiasságára, persze már nem volt kemény. Gyorsan átsiklottam felette és ujjaim percekig pihentek a combján, miközben ikremet néztem.
- Én azt hiszem vérzem...- mondta ekkor Bill színtelen hangon. Felkaptam a fejemet és egy másodperc alatt leizzadtam.
- Megsérültél ? - kérdeztem.
- Igen...- bólogatott Bill. Össze szedtem magam és lejjebb húzódtam az ágyon, hogy megnézhessem, csakugyan vérzik e. Lágyan nyitottam szét szorosan össze zárt lábait és rögtön, szinte vádlóan meredt rám a világos színű törölközőn pár nagyobbacska vércsepp. A gyomrom begörcsölt a látottaktól.
- Istenem ! Tényleg vérzel...Most mit csináljak ? - hördültem fel tanácstalanul és gőzöm sem volt, mi ilyenkor a teendő.
- Nem tudom, szerintem eláll majd magától is. - vont vállat ikrem félelemtől fátyolos hangon.
- Nem akartam, hogy így legyen, annyira nem akartam. Jaj Bill, miért nem állítottál le ? Miért ?! - ismételgettem félhangosan még mindig a véres törölközőt bámulva. Az élénk vörös pöttyök szinte kiszúrták, kiégették a szememet, szembesítve engem a tettemmel. Bill hirtelen megmozdult és felült az ágyon.
- Kimegyek a fürdőszobába. - mondta erőtlenül és a véres törölközővel a kezében, lassú léptekkel indult a fürdőszoba felé. Néztem utána és tökéletesen szarul éreztem magam. Hogy tehettem ezt ? Egy állat vagyok ! A rohadt életbe ! Hallottam, ahogy halkan csukódik a fürdőszoba ajtaja és szomorú üresség támadt bennem. A villanyhoz lépve világosságot csináltam a szobában és magamra kaptam egy alsó nadrágot, majd Bill után mentem, mert meg akartam tudni, hogy jól van e. Nem kopogtam, túl zaklatott voltam az udvariaskodáshoz. Lenyomtam a kilincset és beléptem. Bill hátra sem nézett, a kádnál állt és csak bámult maga elé a tükörbe. Sokkal sápadtabb volt, mint az előbb, fekete haja szinte vakított. Két keze a csap szélén és lábain vékony, piros csíkban folyt végig a vér, le a padlóra. Sokkolt a látvány, a gyomrom felugrott egészen a torkomig. Jézusom, mit csináltam...
- Bill ! - szakadt fel belőlem egy kétségbe esetten tehetetlen kiáltás. Bill most már szembe fordult velem és láttam, ő sem tudja mi tévők legyünk. Hiszen két tizenöt éves gyerek voltunk, akik bemerészkedtek a felnőttek durva és érthetetlen világába, nem is akárhogyan, minden vérségi köteléket felrúgva és most nem találják a kiutat, pedig szeretnék. Gyorsan oda léptem hozzá és leguggolva, a kád szélére hajtott törölközővel végig töröltem a lábait, majd fejemet a térdéhez hajtottam.
- Basszus Bill, egy életre tönkre tettelek...- sóhajtottam a könnyeimet nyeldesve, de ikrem nem haragudott. Lágy simogatását éreztem a hajamon.
- Ugyan Tom...Ne mondj ilyet !
- Utálom magamat ! Ne haragudj rám ! - kértem elcsukló hangon.
- Nem haragszom. Semmi baj. A sebek pedig meggyógyulnak. - bíztatott Bill, de én akkor is határtalan haragot, gyűlöletet éreztem magam iránt.
- Szeretlek...- simogattam meg ikrem csípőjét és lecsókoltam egy vércseppet, ami a combjára folyt. Sírni tudtam volna, de csak dühösen szipogtam és néztem a földön egyre szaporodó testápolóval kevert vért.
- Nyugodj meg és pihenj le, mindjárt reggel lesz. Rögtön megyek én is, csak lezuhanyzom, talán ártani nem fog. - kérte Bill pár perc csend után, amit száguldó gondolataimmal töltöttem és ezerszer elátkoztam magam, amiért ezt csináltam vele.
- Hogy bírnék most aludni Bill. Maradok. - makacskodtam.
- De nem kell...- vágott közbe ikrem.
- Biztos ? Nincs szükséged segítségre ? Nem szédülsz, vagy émelyegsz ? - halmoztam el testvéremet rémült kérdésekkel, de Bill csak megrázta a fejét és átvette a töröközőt tőlem.
- Légy nyugodt.
Nehezemre esett ott hagyni, de tiszteletben tartottam a kérését. Még mindig hevesen dobogó szívvel és reszkető lábakkal botorkáltam vissza a szobánkba. A gyomromban mintha kövek lettek volna. Lekapcsoltam a villanyt és az éjjeli lámpát is, majd befeküdtem Bill ágyába és vártam, hogy jöjjön. Hamarosan hallottam is a lépteit ahogy a szobába ért és keresgélt a ruhás szekrényben, majd az ágyhoz osont. Készségesen arrébb húzódtam, hogy be tudjon feküdni.
- Ébren vagy ? - csodálkozott, amikor megmozdultam.
- Még szép, szerinted akkora seggfej vagyok, aki ezek után nyugodtan elalszik ?! - kérdeztem vissza felháborodva.
- Minden rendben. - mondta Bill és a sötétben halványan ki tudtam venni arcának körvonalát.
Tiszta ruha illata csapott meg, hogy mellém feküdt. Felé fordultam.
- Tényleg ? - és nem várva a válaszra egyik kezemet a takaró alá dugva, kitapogattam testvérem alsónadrágját, amit az előbb vett magára.
- Mit akarsz ? - kérdezte Bill csodálkozva. De addigra ujjaim benyúlva az alsóneműje alá, egyenesen két lába közé értek. Lehet, hogy testvérem azt hitte megint szexelni akarok és ijedten akarta mindenáron eltüntetni onnan a kezemet.
- Tom...Hé Tom ! - hadakozott és megugrott, nyilván még mindig érzékeny volt neki az a terület. Hatalmasat dobbant a szívem, amint ismét éreztem a combjai között lévő melegséget, ami a víztől most nedves volt. Tudtam, hogy fél perc is elég lenne, hogy ismét felizguljak és ezért el is szégyelltem magam.
- Bill nyugi, nem csinálok semmi rosszat . - ígértem meg neki és tényleg éppen, hogy csak végig húztam ott a kezemet, Bill viszont máris villámgyorsan el tolt magától és megfordult.
- Fáj. - közölte szűkszavúan és nyakig betakarózott. A kinti lámpák erőtlen fényében láttam, hogy az ujjaimon még mindig egy kevés friss vér van. Bill hazudott nekem, hogy meg nyugtasson és hogy ne aggódjak, de a rohadt életbe, miért engem kímél, mikor én okoztam neki ezt ?!
- Hé, Bill...- hajoltam a vállához.
- Reggelre jobban leszek. Aludj jól. - mondta komolyan, mintha ezt kérdeztem volna tőle. Nem akart már erről beszélni, lezárta a témát.
- Akkor jó éjszakát. - suttogtam még neki és békén hagytam. Pedig jó lett volna a karjaimban tartani és várni, hogy együtt ér minket az álom, de nem szólalt már meg egyikünk sem, csak feküdtem mellette és nem ment az alvás. Ő elég hamar elaludt, de nekem nem sikerült. Az agyam lázasan dolgozott, eszembe jutott mindenféle. Folyamatosan az éjszaka történéseit pörgettem újra, és néha bevillant, hogy Istenem, de durva volt amit tettünk és még durvább a következménye. Aztán már ezek a gondolatok is elszálltak és nem tudom miért, de egyre csak a hülye Silbermond dala járt a fejemben.Und ich kämpf mich durch die nacht bin unter tränen wieder aufgewacht...
Nem tudtam tőle nyugodni. És belül ezer meg ezer darabra hulltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése